Eltelt vagy 29 óra a tegnapi esemény óta és nem lett jobb. Bár estére addig magyaráztam magamban az egyetlen pozitív dolgot, ami mentheti az egészet, hogy már szinte megnyugodtam. Persze azonnal eszembe jutott az összes létező buktató és el is múlt. Azóta a gyomorméretem leginkább egy sinus görbe tudná a legpontosabban szemléltetni, egy fél vacsorát a leszálló ágban el is fogyasztottam. Itt jegyezném meg, hogy most nincs kedvem 10 kilót fogyni, mint legutóbb, mert már pont kezdtem elérni a stabil 70 kg-mot. Ez már csak kb. tízzel volt kevesebb a hosszútávú tervnél, nem szeretném újra 60-ról kezdeni az egészet.A lényeg a lényeg, hogy meglehetősen bizakodó vagyok, talán már túlságosan is, ezért már nem is vagyok az. Valószínűleg ebbe fog beleőszülni a szakállam, ami nekem tetszene is, csak nem 24 évesen... Ezt a kort egyébiránt múlt szombaton töltöttem be, most még elfogadom a gratulációkat. Tehát az utolsó reményemet a kedd délutánba fektetem. Azt nagyon jól tudom, hogy mit akarok, már csak a csillagok együttállása hiányzik. Illetve az, hogy éjszaka ne ébredjek fel óránként, minden egyes órában más hülyeséget álmodva. Mert ez a legkevésbé sem pihentető, nem ad erőt, nem ad lehetőséget a tiszta gondolkodásra.