Annak idején általános iskola alsó tagozatában volt illemtan óránk. Egész sor hasznos dolgot próbáltak ott a fejünkbe verni, nálam nagyrészt sikerült is. Ott van ugye, a hölgyeket előre engedjük az ajtónál, amit kinyitunk nekik. Ez mostanra annyiban módosult, hogy a fotocellás ajtónál előre engedjük őket, hogy megnézzük a seggüket. Aztán ott volt az ásításnál, tüsszentésnél a kezünk elé kell tenni a kezünket, nem fröcsköljük, akár 40 km/h-ás sebességgel a másik arcába a nyálunkat. És az sem szép, ha ásítás közben belátni egy lány gyomrába. Otthon persze más a helyzet, de illendően nem is ott kell viselkedni, hanem mindenhol máshol. Részemről amit talán legjobban belém neveltek, vagy legjobban megjegyeztem az a sapka hordása. Azaz nem hordása, amint belépek egy épületbe. Ez nálam annyira jól működik, hogy autóban sincs rajtam (a BKV szélátfúvásos járatain sajnos fent kell hagynom).

Bezzeg a mai fiatalok nem képesek levenni, hiába van fűtés a plázában vagy bárhol máshol. Kabát az nincs rajta, de a trendi sok ezer forintos mondjuk Retro sapka a fején feszül. Persze a homloka az kilátszik belőle, tehát legtöbb funkcióját elveszti, de a fülbevaló és a szolibarna arcbőrt jól kiemeli. És még az övéhez is illik. (buzik..) Egyszerűen nem hiszem el, hogy az ilyennek nincs egy anyja vagy apja, aki jól tarkón verné, amikor nem veszi le. Ott csörtet a kis köcsög anyuka mellett sapiban, de anyuka csak telcsizik tovább. Apukán persze szintén ott van a sapka, mert így divatos és drága is volt, na meg a Jocónak is van, nehogy már neki ne legyen!

Vagy ez csak engem zavar ennyire?

Kedvenc tömegközlekedési vállalatunk egyre több busz járatán vezeti be az első ajtós felszállást, a többi ajtón leszállást. Kivéve a babakocsival és tolószékkel kerekesszékkel érkezőket, ők továbbra is középtájt szállhatnak fel az alacsony padlós buszra. Már, ha éppen az jön, ahogy a menetrend is írja és nem egy régi, égett olaj szagú jármű. Nincs is ezzel nagy gond, tőlünk nyugatra ez már bevett szokás, sőt egyes országokban a megfelelő járatot le kell inteni a megállóban, különben nem áll meg. Ez szintén okos dolog, minek pocsékoljuk az üzemanyagot, a menetidő csak hosszabb lesz a folytonos lassításoktól, a környezet is feleslegesen szennyeződik. Szóval az egyszeri utas felszáll a leintett buszra/trolira, bemutatja a sofőrnek az érvényes bérletét vagy kilyukasztja a jegyét. Az igénybe vett szolgáltatásért fizetni kell, senki sem szeret ingyen dolgozni, ugye kedves olvasóm? A szolgáltatás minősége olyan, amilyen, most nem erről akarok írni.

De mi van, ha nincs jegyünk? Mert nem tart mindenki gyűjtőt a kis szekrényben, általában az árusoknál, vagy automatából vesszük. Értelem szeren nem állhat kis bódé minden egyes megállóban szerte a városban, így az egyszeri utazónak lehetősége van a jegyét megvenni a sofőrtől, 400 forintért. Tessék?! Az egyébként is horror áron kínált 320 forintos vonaljegy a buszon 400 forintba kerül?! NÉGYSZÁZBA?!?! Igen, ennyibe kerül. Minden bizonnyal fel van tüntetve a buszon is, hogy mire a 80 forintos, 25%-os felár, de megvallom, nem olvastam el. Nem is kerestem, pedig biztosan fent van a BKV weboldalán is, aki megkeresi, az kap egy pacsit. De egye fene, a sofőrnek csak a sofőrködés a dolga, ez még egy kegyetlen szolgáltatás, amit végre kell hajtania, legyen, a nyugta amit ad, pénzbe kerül, alapjáraton a busz csúnyán rázkódik, nehéz kitölteni, este sötét is van. Nyugta?! Ja kérem, az nem jár, csak átadsz négyszáz forintot és kapsz egy jegyet, ennyi. NAV ellenőrök egész nap élvezkedhetnének egy ilyen helyen, ha én nem adnék blokkot a vevőnek, rám zúdulna az összes hatóság, nyilvános meghurcolnának, a Hősök terén mutogatnának, hogy miféle mocskos adócsaló pernahajder is vagyok, ebben az országban ilyet nem lehet, EU van!

Sebaj, vidéki vagyok, örülök, hogy az összetagelt menetrendről (ezeknek is törném el egyesével az ujjait) le tudtam olvasni, hogy melyik busz kell nekem, azt is tudom, hogy melyik megállónál kel leszállnom, bemondják, hogy az jön, időben tudom jelezni a leszállási szándékomat. Természetesen egy hátsó ajtónál, nem elöl, ahol mások felszállnának. A sofőr, mivel annyi lett a dolga a jegy eladással és nyomasztja a lelkiismeretét, hogy se blokkot, se számlát, se semmit nem tudott adni, amivel igazolja az eladást, én a vásárlást, nem mondja be a megállókat. 400 forintért pedig koptathatná a hangszálait, nem? Természetesen egy utas meg tudja mondani, hogy éppen az előzőnél kellett volna leszállni, de ne aggódjak, ez nem olyan környék, ahol bántanák az embert, sétáljak csak nyugodtan. Azért az ályfónon tartsam rajta a kezem, sosem tudhatja az ember.

Ezen, mindennél jogosabban felháborodik a vidékről jött utas, eltéved a nagyvárosban, késik az állásinterjúról, szép kezdés, mindezt négyszáz forintért. Erős felháborodásában panaszt is akar tenni, hiszen ez így nem állapot, követeli a vásárlók könyvét. A mit? Ja, azt a központi irodánkban találja, Akácfa utca, de sietnék, szálljon le! A panasztételhez valószínűleg szükség van a járatszámra, a sofőr nevére, a be nem mondott megálló(k) nevére és egy érvényes jegyre vagy bérletre, ami alapján igénybe vettem a BKV szolgáltatását. Ezekből jegyünk van, nem kevés pénzért vettük (meg még tudunk mutatni párat, amivel ejutottunk ide, az Akácfába), ha szemfülesek vagyunk talán a járatszámot (a busz rendszáma) is megjegyeztük, de a sofőr nevét jó eséllyel nem tudjuk. Persze panasztételre van időnk, az interjút lekéstük, a recepción a kis hölgy közölte, hogy nincs több lehetőség, és amúgy is, hogyan akar itt dolgozni, ha már a városban is eltéved, na viszlát! A hiányos panaszt ott hagyjuk, választ fogunk kapni, ne aggódjunk, maximum 30 nap, de hát így hiányosan nehéz lesz a kártérítési igénnyel élni.

Szép és jó dolog ez az első ajtós felszállás, de ilyen feltételekkel és utazási körülményekkel minden járaton képtelenség lesz bevezetni. Az útdíjról meg ne is beszéljünk, a fővárosnak kellene fizetnie, hogy rávisszük a gépsárkányunkat ezekre az utakra, ilyen jövedéki adó mellett is.

Hiába volt a nagy lelkesedés 2011 végén, az év közel sem úgy indult, ahogy azt szerettem volna. Kezdődött minden a karácsonyi szaruhártya sérülésemmel, amiből még mindig lábadozok. Ezt követte január elején egy, talán a környezetem szempontjából kellemes hangszalag gyulladás, majdnem négy napig csak suttogásra futotta. Amint ebből kigyógyultam a bal szemem begyulladt, folytattam a csöpögtetését, kenőcsözését, utolsó kontaktlencse repült a kukába, miközben a próbalencse nem jött meg és kezdtem idegbeteg lenni a magyar egészségügytől. A próbalencse (napi cserés) megjött, de installálni még nem tudtam, ma telt le a két hét a legutóbbi orvos látogatásom óta, ott a doktornő azzal az instrukcióval engedett utamra, hogy legalább két hétig nem kerülhet bele lencse. Mindeközben az új lencsével vissza kellene mennem, hogy megnézzük az illeszkedését, de már rettegek, hogy két pillanatnál tovább nem foglalkoznak velem. Magánrendelésre kellene menni!

Akkor jöjjön a fellendülés része a bejegyzésnek, mert a fentiek nem sok okot szolgáltattak a címre. Oszt a k. olvasó még teljesen hülyének is nézne, hogy milyen címeket vések ide, miközben nem is.

Költözünk. Nem szeretném elkiabálni a dolgot, mert a papír csak órák múlva lesz aláírva, de innen már szinte nincs visszaút. Bármennyire is szeretek itt lakni (annyira azért nem, mégiscsak egy lakásról beszélünk), bármennyire is tökéletesen ebbe a lakásba/szobába illik a bútorzat a kertes ház, csak kertes ház. Rendes udvar, amibe az emeletekről nem hullik alá bármi, amibe nem bambul be az utca népe, a garázsban csak a saját autónk áll és nem foglalja el a beállót valami paraszt és nyáron nyugodt szívvel ki lehet feküdni a napra. Ez utóbbi mondjuk eddig sem zavart, döglöttem én a napon bármikor, de csak intimebb lesz így a dolog. A sarokkádról nem beszélnék komolyabban...

Ezen felül van még két pozitív dolog, de egyikről sem fogok írni még. Főleg az egyikről, azzal úgy kell vigyázni, mint a hímes tojással!

A december végén egyre csak erősödő, "2012 olyan jó lesz, hogy!" lelkesedésemből az elmúlt három hét elég sokat lerombolt, napok óta hozzá sem tudok szólni a dologhoz. Szerencsére ez utóbbi is megoldódni látszik, végre belecsaphatok az évbe, ahogy én azt elterveztem.

Meglepő lesz ezt hallani tőlem, de kicsit zavar a tél tökéletes nem létezése. Nem azt akarom, hogy mínusz 20 legyen, térdig érő hóval november végétől február végéig, de ez a kora tavaszi időjárás senki sem jó. Persze a fűtés számlákat nagyon jól érinti a dolog, ezen legalább lehet spórolni, így szerintem el is marad az évi tízezer forintos pluszköltsége a távfűtéssel élő családoknak, de pont emiatt lesz majd minden drágább. Nincs hótakaró a földeken, nem fog rendesen kihajtani a termés, rengeteg lesz a rovar. Szóval drága lesz az összes zöldség és gyümölcs (talán a külföldről behozott nem), a liszt, tehát minden pékáru, stb. De legalább a kevesebb fűtéssel kevesebbet ártunk a környezetnek, ami a globális felmelegedés szempontjából tényleg jó.

A nagy karácsonyi vásárlás és a plázában hallható karácsonyi dalok már jól elvették a kedvem az egész karácsonytól. Persze sosem volt nagy lelkesedésem ezen ünnep iránt, de idén hatványozottan igaz ez. Sőt, egyik ünnepért sem rajongok igazán, a húsvétban is csak az a jó, amikor falkában megyünk locsolni és fogyasztjuk a belénk ERŐSZAKOLT alkoholt.

De a két ünnep közötti időszakban annyi jóra számíthatok, hogy végre saját géppel térek az online világba, be tudom pótolni a lemaradásomat sorozatok terén, várhatóan rendszeresen fogok blogolni és minden jobb lesz.

A szombati nem tervezett fejszellőztetős sétálás oda vezetett, hogy megfáztam. Fáj a torkom és rám tört az általános kedvetlenség. Eddig sem voltam túl lelkes és ez általában is így szokott lenni, de most aztán még a kutya is rosszul fekszik! Remélhetőleg holnap a boltba csak kedves és intelligens emberek fognak betérni, vesznek sok jó dolgot és elégedetten távoznak.

Én sem hiszem ezt el.