Kedvenc tömegközlekedési vállalatunk egyre több busz járatán vezeti be az első ajtós felszállást, a többi ajtón leszállást. Kivéve a babakocsival és tolószékkel kerekesszékkel érkezőket, ők továbbra is középtájt szállhatnak fel az alacsony padlós buszra. Már, ha éppen az jön, ahogy a menetrend is írja és nem egy régi, égett olaj szagú jármű. Nincs is ezzel nagy gond, tőlünk nyugatra ez már bevett szokás, sőt egyes országokban a megfelelő járatot le kell inteni a megállóban, különben nem áll meg. Ez szintén okos dolog, minek pocsékoljuk az üzemanyagot, a menetidő csak hosszabb lesz a folytonos lassításoktól, a környezet is feleslegesen szennyeződik. Szóval az egyszeri utas felszáll a leintett buszra/trolira, bemutatja a sofőrnek az érvényes bérletét vagy kilyukasztja a jegyét. Az igénybe vett szolgáltatásért fizetni kell, senki sem szeret ingyen dolgozni, ugye kedves olvasóm? A szolgáltatás minősége olyan, amilyen, most nem erről akarok írni.

De mi van, ha nincs jegyünk? Mert nem tart mindenki gyűjtőt a kis szekrényben, általában az árusoknál, vagy automatából vesszük. Értelem szeren nem állhat kis bódé minden egyes megállóban szerte a városban, így az egyszeri utazónak lehetősége van a jegyét megvenni a sofőrtől, 400 forintért. Tessék?! Az egyébként is horror áron kínált 320 forintos vonaljegy a buszon 400 forintba kerül?! NÉGYSZÁZBA?!?! Igen, ennyibe kerül. Minden bizonnyal fel van tüntetve a buszon is, hogy mire a 80 forintos, 25%-os felár, de megvallom, nem olvastam el. Nem is kerestem, pedig biztosan fent van a BKV weboldalán is, aki megkeresi, az kap egy pacsit. De egye fene, a sofőrnek csak a sofőrködés a dolga, ez még egy kegyetlen szolgáltatás, amit végre kell hajtania, legyen, a nyugta amit ad, pénzbe kerül, alapjáraton a busz csúnyán rázkódik, nehéz kitölteni, este sötét is van. Nyugta?! Ja kérem, az nem jár, csak átadsz négyszáz forintot és kapsz egy jegyet, ennyi. NAV ellenőrök egész nap élvezkedhetnének egy ilyen helyen, ha én nem adnék blokkot a vevőnek, rám zúdulna az összes hatóság, nyilvános meghurcolnának, a Hősök terén mutogatnának, hogy miféle mocskos adócsaló pernahajder is vagyok, ebben az országban ilyet nem lehet, EU van!

Sebaj, vidéki vagyok, örülök, hogy az összetagelt menetrendről (ezeknek is törném el egyesével az ujjait) le tudtam olvasni, hogy melyik busz kell nekem, azt is tudom, hogy melyik megállónál kel leszállnom, bemondják, hogy az jön, időben tudom jelezni a leszállási szándékomat. Természetesen egy hátsó ajtónál, nem elöl, ahol mások felszállnának. A sofőr, mivel annyi lett a dolga a jegy eladással és nyomasztja a lelkiismeretét, hogy se blokkot, se számlát, se semmit nem tudott adni, amivel igazolja az eladást, én a vásárlást, nem mondja be a megállókat. 400 forintért pedig koptathatná a hangszálait, nem? Természetesen egy utas meg tudja mondani, hogy éppen az előzőnél kellett volna leszállni, de ne aggódjak, ez nem olyan környék, ahol bántanák az embert, sétáljak csak nyugodtan. Azért az ályfónon tartsam rajta a kezem, sosem tudhatja az ember.

Ezen, mindennél jogosabban felháborodik a vidékről jött utas, eltéved a nagyvárosban, késik az állásinterjúról, szép kezdés, mindezt négyszáz forintért. Erős felháborodásában panaszt is akar tenni, hiszen ez így nem állapot, követeli a vásárlók könyvét. A mit? Ja, azt a központi irodánkban találja, Akácfa utca, de sietnék, szálljon le! A panasztételhez valószínűleg szükség van a járatszámra, a sofőr nevére, a be nem mondott megálló(k) nevére és egy érvényes jegyre vagy bérletre, ami alapján igénybe vettem a BKV szolgáltatását. Ezekből jegyünk van, nem kevés pénzért vettük (meg még tudunk mutatni párat, amivel ejutottunk ide, az Akácfába), ha szemfülesek vagyunk talán a járatszámot (a busz rendszáma) is megjegyeztük, de a sofőr nevét jó eséllyel nem tudjuk. Persze panasztételre van időnk, az interjút lekéstük, a recepción a kis hölgy közölte, hogy nincs több lehetőség, és amúgy is, hogyan akar itt dolgozni, ha már a városban is eltéved, na viszlát! A hiányos panaszt ott hagyjuk, választ fogunk kapni, ne aggódjunk, maximum 30 nap, de hát így hiányosan nehéz lesz a kártérítési igénnyel élni.

Szép és jó dolog ez az első ajtós felszállás, de ilyen feltételekkel és utazási körülményekkel minden járaton képtelenség lesz bevezetni. Az útdíjról meg ne is beszéljünk, a fővárosnak kellene fizetnie, hogy rávisszük a gépsárkányunkat ezekre az utakra, ilyen jövedéki adó mellett is.