Egy újabb játékadaptáció, amely az FPS műfaj megteremtőjét és talán az egyik legnagyobb kedvencét varázsolja elénk. Valószínűleg egy kezem meg tudom számolni, hogy hány ember nem ismeri ezt a játékot. A 90-es években mindenki rajongott érte, az első két részt imádták, majd jött a Doom 3, ami sokak szerint csak a grafikájával tud újat mutatni. A film készüléséről már a játék megjelenése előtt tudni lehetett, mert a Universal megvásárolta a jogokat. Sokan várták, de nem mindenki volt nyugodt, hiszen eszükbe jutott az elmúlt évek videó játék adaptáció termése. Kezdtek félni, hogy ebből is olyan szörnyűség lesz, mint az Alone in the Dark-ból vagy a Resident Evil-ből. Igaz, utóbbi első része nekem tetszett, de a rajongók és a nemzetközi sajtó is lehúzta.

A rendező gárda először teljesen új forgatókönyvet akart kreálni a film alá, de végül hallgattak John Carmack-ra és csak apróságokon változtattak.
Az alapszituáció változatlan. A nem túl távoli jövőben vagyunk, az amerikai kormány a Marson üzemeltet egy kutatóbázist. Az első apróbb változás itt jelentkezik, ugyanis a földi humanoidok nem űrhajóval, hanem egy részenként szállító teleporttal jutnak el a Vörös bolygóra. Ennek a szállítási formának lesz is egy áldozata, de ne szaladjunk ennyire előre! Az UAC kutatóbázisán az egykor a Marson élő, az emberekhez nagyon hasonló élőlényeket kutatják, hogy miért haltak ki? Vagy mégsem? Az egyik nyugodt estén egy vészjósló segélykérő üzenet érkezik a kutatóközpontból, amint Dr. Carmack azonnali karantént rendel el és kéri az épület teljes kiürítését. Közben a háttérből halálsikolyokat hallunk. Ekkor az UAC úgy dönt, hogy egy profi kommandós alakulatot küld a helyszínre. De ennek hőseink annyira nem örülnek, hiszen most készülnek jól megérdemelt nyaralásukra, mindenki tervezi a saját programját. Ekkor ismerjük meg a csapat vezetőjét, Sarge-ot (The Rock), aki egy kemény, érzelmek nélküli vezér, egyetlen célja a kapott feladat tökéletes és pontos végrehajtása, akár ártatlan áldozatok árán is. A csapat másik fontos tagja John Grimm, akit a filmben mindenki Kaszásnak hív, leszámítva az egy szem nővérét, aki szintén a kutatóbázison tartózkodik.

A helyszínre érkezve kis csapatunk nem kezd bele az agyatlan hentelésbe, hanem szépen biztosítják azt, felderítik minden részét, átellenőrzik az irodákat, laborokat. Megpróbálják kideríteni, hogy mi történhetett, de nem találnak semmit. Vagy mégis? Hirtelen feltűnik egy fehér köpenyes alak, aki nagyon gyorsan mozog, és menekül. Ő nem más, mint dr. Carmack, aki egy emberi alkart szorongat a kezében, mintha a sajátja lenne. A katonák élete ekkor kezd felpörögni, pont, mint a film. Előkerülnek a szokásos rémisztő elemek. A szellőztetőben mászkáló valami, amit a pusztító névre hallgató szereplőnk széjjel is lő, annyira megrémisztette. Pedig nem volt más, mint egy átlagos majom. Igaz a vére jóval sűrűbb, mint fajtársaié és furcsa fekete gumók vannak benne. Aztán előkerülnek a sötétben világító szempárok is, közvetlenül a fegyveren kialvó lámpa klisé után. A szörnyek csak a film közepétől kezdenek igazán tevékenykedni, addig csak vadásznak rájuk derék fegyvereseink. Majd fordul a kocka és a szörnyek, akik a játéktól eltérően nem egy túlvilági átjárón érkeznek a bázisra, hanem génmutáció szülöttjei. A génmutációt pedig az okos kis tudósok idézték elő, akik titkos és tiltott kísérletek végeztek. Embereken. Létre akarták a superhuman-t (szuperembert), aki immúnis minden betegségre, a sebei begyógyulnak. Ezt a 24-dik kromoszóma bejuttatásával akarták elérni, de hibáztak. Ugyanis ez a kromoszóma pár nem minden embernél működik ugyanúgy. Ha egy, a lelke mélyén rossz ember kapja meg, akkor szép lassan vérengző szörnnyé alakul, akit nem lehet egyszerűen megállítani. Ha egy jó emberbe adják be a kromoszómát, akkor létrejön a superhuman, aki szinte legyőzhetetlen.

Így válik a film a jó és a rossz küzdelmévé, amiben az osztag vezetője Sarge lesz a gonosz, míg a múltjában sok rosszat elkövetett, de a lelke mélyén jó Kaszás lesz a jó. De még kettejük végső összecsapása előtt következik a film legnagyobb dobása! Öt olyan perc, amikor FPS nézetből követhetjük figyelemmel az eseményeket, láthatunk minden szörnyet és zombit közelről, láthatjuk a láncfűrészt harc közben, amint egy Pinky Demont (amely lény abból a portásból lett, akinek alfele egy másik univerzumba lett teleportálva) tesz harcképtelenné. A végső harcot természetesen megnyeri a jó, a gonosz elpusztul, de az összkép mégsem tökéletes, mert rengeteg ártatlan áldozata lett Sarge elhivatottságának.

A Doom mozifilm miatt egy rajongónak sem kell szégyenkeznie, mert a színészek alakításán kívül sok mindenbe nem lehet belekötni. Főleg kommandósaink egymás közötti párbeszéde volt sok helyen megmosolyogtató, de ezt elnézzük nekik.

Műfaj: amerikai sci-fi horror

Rendező: Andrzej Bartkowaik

Szereplők: Karl Urban (John Grimm)
               The Rock (Sarge)
               Rosamund Pike (Samantha Grimm)
               Deobia Oparei (Destroyer)
               Ben Daniels (Goat)
               Razaaq Adoti (Duke)
               Dexter Fletcher (Pinky)