Eljutottam arra a pontra, hogy nem fogok segget csinálni a számból. A szarkupac, amit körénk/körém helyeznek egyre nagyobb. Szerencsére öntik rá a híg fost is, így szépen összesűrűsödik az egész, egyre nehezebb megtalálni belőle a kiutat. Persze kemény vagyok, nyomom tovább, látom magam előtt a teljes képet, képes vagyok a saját dolgomnál többel is foglalkozni, összességében jobb lesz.

De egy kérdésre még nem érkezett válasz. Mikor lesz jobb? Hónapok óta ez megy, a helyzet hónapról hónapra rosszabb, lassan csak egy kiút marad egészből. "Mentor áruház vagytok!" Még nem próbáltam, de szerintem ezzel nehéz fizetni a boltban. Ahogy két, már sokszor dicsért szemem szépségével sem, pedig ez esetben nem kellene válogatni! Bizonyos pozíciókba nem találnak munkaerőt. A fizetés összességében nem rossz, de az átjárhatóság miatt hamar dobbantanak a jobb emberek. Hiszen csak attól várod el, hogy besegítsen máshol is, akinek van hozzá elég esze. A többieket egy ideig próbálod fejleszteni, ösztönözni, a csapat fontos tagjaként kezelni, aztán elengeded. Mert mi végett? Ha elég esze van, akkor magától jön, hogy segítsen szart lapátolni. Ha nincs, akkor a saját idődet nem fogod vesztegetni rá, inkább megcsinálod, hiszen úgyis Téged vesznek elő.

Felvázoltam a problémát, több embernek is, hogy tudják. Kaptam egy dolgozok rajta választ, aztán máshonnan egy panaszkodással nem jutunk előrébbet. Igazán köszönöm, így máris jobb, könnyebb! Erre (nem biztos, hogy van összefüggés) rám akarnak bízni még egy... hmmm... lehetőséget. Részükről legalábbis biztosan így van, szerintem egy kibaszott nagy idézőjel van körülötte. Valamint előtte a határvonal, amit magamban meghúztam, hogy ezt márpedig nem fogom csinálni. Ha csak hébe-hóba kellene ezzel foglalkozni, szigorúan végszükség esetén, akkor miért fektessek ebbe energiát? Nincs és így nem is lesz benne tapasztalatom, nem tudom megfelelően ellátni ezt a munkakört, ami 100%-os anyagi felelősséggel jár. Már így is aránytalan az egész.

Így sem tudok belefogni egy pár órás feladatba, mert mindig van valaki a személyzetből, aki megtalál, hogy ez és ez van, oldjuk meg. Örülök neki, hogy tőlem kérnek segítséget, nagyon szívesen segítek, de mire eljutnánk a feladat végére, jön a következő ilyen, amit egy újabb követ, közben pár vásárlónak kellene ez-az, majd arra eszmélek, hogy benne vagyunk a délutánban és semmit sem haladtam a saját dolgommal.

A motiváció egyre kevesebb.

Nehogy holnap átlépjük a vonalat.