Az Örsön lévő IKEA (Jé, ez itt egy IKEA!) éttermében a svéd mandulatorta nagyon finom, aki teheti kóstolja meg, nem fogja megbánni!

A földszinten, haladva az önkiszolgáló raktár és a pénztárak felé az ember rengeteg érdekes dologba akad bele. Hatalmas képekbe, amiket szívesen kitenne a szobája/háza falára, rengeteg virágra és fabábukra. Amiknek minden egyes végtagjuk mozdítható. Lehet velük mókás dolgokat művelni, amin a legtöbb fiatal arra járó jókat derül.

Az idősebbekből ez nem biztos, hogy ez mosolyt csalna ki, de közöttük is akad rengeteg, aki ezen nevet. szerintem vicces, de mindenki döntse el maga.

Kiskőrös egészen biztos, hogy sivataggá fog alakulni az elkövetkező hónapok alatt. Ezt a feltevésemet arra alapozom, meghazudtolva mindenféle tudományos magyarázatot a globális felmelegedésre, hogy a szobámban egyre több a teve. Méghozzá a két púppal felszerelt változatok, nem a standard változatok. Ettől nem félek, mert kedvelem a meleget és a tevéket is, felőlem jöhetnek, olcsón fenntarthatók. Ugyanis a tevék nem esznek, csak isznak. Ezt pedig az általam megtekintett filmek alapján jelentem ki. Még soha nem láttam olyan filmet, amiben a tevék bármit is ettek volna. Jobban belegondolva olyat sem, amiben ittak... Amikor lovagolnak a western filmekben, azokat mindig megetetik és megitatják a fogadóknál. De még egy tevét nem itattak vagy etettek meg az oázisoknál. Mindig csak békésen tevegelnek rajtuk, aztán hajtják őket, majd megállnak. Érdekes.

Gatita nagy e-mail cím megújításba kezdett az elmúlt héten, aminek az lett az eredménye, hogy megorrolt a blog.hu-ra és átköltözött a B13-ra. Alig egy óra alatt összedobta a blogja dizájnját, átmentette a bejegyzéseit és teljes értékű B13 tag lett. Még egy aprógásot kell kijavítani, ami nem az Ő hibája, hanem a blog szerkesztőé. Ugyanis nem akarja törölni az elsőként feltöltött képet a szélső elem test alatti részéből. A testből még törli, de ahova nem kerül semmi, ott marad az elsőként, próbaképpen felrakott kép. Természetesen ez nem illik bele a dizájnba, így elcsúnyítja a blogot. Remélhetőleg Chris tud segíteni rajta. A bloghoz tessék egyet ERRE a négy betűre kattintani.

A megfázás egy különösen rossz és alattomos dolog. Az ember az elején már érzi, hogy valami készül a szervezetében, de úgy gondolja, hogy normális étkezéssel és felöltözéssel tudja kezelni a dolgot. Persze idővel elbízza magát, nem foglalkozik a megfelelő mennyiségű vitamin beviteléről és egyik napról a másikra éktelen torokfájásra ébred. Ez pár óra alatt lanyhul, de estére felerősödik, az orra is elkezd folyni, innen már nincs megállás. Hiába a NeoCitran vagy az Aspirin Plus C, másnap reggel rosszabb lesz. A sok orrfújástól megfájdul a feje és az orra is, egész nap csak szenved, a férfiak úgy érzik, hogy meg fognak halni, de arról, hogy az ágyban feküdjenek és gyógyuljanak nem akarnak hallani. Hiszen mégiscsak ők a teremtés koronái! A gyógyulás útjára nem nehéz lépni, csak tömni kell magunkba a vitaminokat és a teákat, pár nap alatt újra erősek és fittek leszünk.

Kicsit ront a helyzeten a kontaktlencse. A fürdés után ez a második helyzet, amikor előnytelen. Az ember szeme megfázáskor mindig kicsit nyomott, mert fáradtak vagyunk. Ha ilyenkor bent figyel a lencse, ami azért van, hogy élesen és tisztán lássunk - legalább fizikailag - , akkor két nap után az emberi szem elkezd fájni, nem látunk rendesen, ahogy eljő az este a dolog csak rosszabb lesz, legszívesebben mindenki kitépné a lencséket és jó messzire elhajítaná! Vagy legalábbis jól kidobná a kukába. De nem teszi ezt, mert a lencse marha drága volt, a havi lencséből még egy hét hátra van, ahhoz nagyon drága volt, hogy elpazaroljuk. A lencsetisztító folyadék megoldás lenne, de a legkisebb kiszerelés is 1000 HuF-ba kerül, felbontás után egy hónapig használható fel, utána meghalt. Szóval az ember nem vesz ilyet, inkább szenved, az úgyis látványos.

A fent leírtak egy valós élethelyzetet dogoznak fel, bármiféle hasonlóság a valósággal és a blog szerzőjével az élet műve, a forgatás alatt egyetlen delfinnek sem esett bántódása.

Január 21-én EKKORA hőmérsékletet mérni, még napon is, nem éppen szokványos.

Boldog és elégedett PS3 tulajként, Karácsony éjjele helyett Szenteste éjjelén letöltöttem a Burnout: Paradise demóját. Csak ámultam és bámultam, hogy menyire gyönyörű a játék, viszonylag sokat játszottam vele, de a rengeteg demó és az újdonság ereje miatt háttérbe szorult, online, csak kétszer játszottam vele. Yzerman-nel akkor is nagyon jó szórakoztunk, lehet közben beszélgetni, nagyon  jó móka. Már ekkor eldöntöttem, hogy ez a játék ott lesz a gyűjteményeben, amint megjelenik. Ez a közelmúltban meg is történt, szerda délután beromboltam az Árkádba lévő 576 shop-ba, hogy felhasználjam az Árkád Jézuskájától kapott 5000 HuF-os vásárlási utalványomat és kártyával kifizessem a fennmaradó összeget. Mert ez ugye így teljesen ingyen van. A gondok ekkor kezdődtek.

A magabiztosnak és kapkodósnak egyáltalán nem nevezhető eladó srác szépen lepittyegte a játékot, levonta az árból az 5000 Forintot, elmondta, hogy milyen barátságtalan összeget kell még kifizetni majd meglepődött. Ekkor nyújtottam át a kártyámat, hogy szépen húzza le, bepötyögöm a kódot és mosollyal az arcunkon válunk el egymástól. Először elkezdte nézegetni a kártyát, azt hittem még nem látott ilyet. Erősen gondolkodott, majd elmondta, hogy ezt így nem igen lehet kivitelezni, mert a gép a teljes összeget fogja kérni. Még fel sem ocsúdtam, mikor odahívta kollégáját, aki ugyanezt mondta. Fel akartak hívni valamiféle Attilát, de inkább úgy döntöttek, hogy nem, mert ez a fajta fizetés kivitelezhetetlen a XXI. sz-ban. Mondták, hogy készpénzzel megoldható lenne, van-e nálam... Csütörtökön vettem ki pénzt, majd bementem hozzájuk, adták is a játékot, mosoly nélkül távoztam.

Miért fogadják el a vásárlási utalványt, ha így nem tudják megoldani a bankkártyás/hitelkártyás fizetést?! Vagy csak én várok el túl sokat a mai technikától?

Diákmunka szerencsére még mindig nincs, mert a munkát adó cég nem kapta még meg az anyagokat, mert a nyomda csúszásban van. Állítólag az év eleji hajtás miatt. Szerintem egy nagy cégnek nem szabadna ilyen gondokba esnie. De ez is azén hibám lehet, hogy ilyeneket gondolok. Egy előnye mégis van, a Jobland-ben már jól ismernek minket, lassan már rettegnek tőlünk. Ennek is van előnye.

Inkább a hó, mint a viharos szél. Kemény szavak ezek tőlem, de így van. A hó, ha kárt csinál, az elolvadásáig nem látja az ember, nyugodtan nézi, ahogy fehérlik az udvarban. És a macskát is bele lehet dobni. Ellenben a viharos erejű szél, megspékelve erős széllökésekkel azonnal lekapja a tetőről azt, ami rajta van. És ez nem a macska... Hála az égnek, nálunk csak a kúpcserepek kerültek kilövésre, a többi maradt a helyén. Holnap a károk rendbehozásra kerülnek, lesz újra kúp a tetőn. Jobb, mintha a seggében lenne az embernek.

A fogas mókuskerék újra kezdetét vette, immáron az utolsó félévben járunk, előttünk egy szakvizsga, egy szakmaival bővített angol közép C és egy 30 oldalas szakdolgozat. Az angol kicsit aggaszt, a többivel nem lesz gond, magyarul azért egész jól beszélek, így 20 év után. A szakdolgozatot csak el kell kezdeni, onnantól már írja magát. A szállodák honlapjairól pedig szép kis szösszenetet lehet összeállítani, mindenféle grafikonnal és statisztikával.

A diákmunka egy olyan dolog, amit eddig soha nem csináltam. Ellenben most bele fogok vágni. Illetve fogunk vágni Gatitával, merthogy közösen fogunk megjelenni egy velünk már ismertetett helyszínen papírok papírba való csomagolása végett. 450 HuF-ot fizetnek egy órára, napi négy órát kell lehúzni, nincs meghatározva heti minimális adag. Ezt nem is tudnánk teljesíteni, hiszen reggeltől késő délutánig iskolában vagyunk. Nem árt egy kevéske magánélet az embernek. De legalább péntekenként nincs óránk, akkor tudunk menni hosszabb ideig is, lesz pénze a diáknak.

Gyanútlanul sétálgattam a szobámban, tekintettel a külső hőmérsékletre, hosszúnadrág volt rajtam, zoknival és pólóval. Ez egyébként a történetünk szempontjából nem jelentős, de úgy éreztem, hogy el kell mondanom. Tehát sétáltam, hogy egy, korábban viselt, de valamiféle hevesség miatt a sarokba vetett felsőmet a mosógép gyomrába vessem, amikor az ágyon egy tevekaravánt fedeztem fel! Nem viccelek, ott voltak, és művelték a tevéknél már évszázadok, vagy akár ezredek óta jól ismert karavánolást. azaz vonultak. Kicsit féltem, de közelebb mentem, némileg bízva abban, hogy nem támadnak meg és ott meleg van.

Vonulnak a nagyvilágba.

Közelítenek a homokdűne árnyékába.

Hűsölnek a nagy túrában.

A végtelen homokmezőkön...

Szerencsére nem támadtak meg. De meleg sem volt...

Vagy a sövényen. Ami nem egy nagyon jó családi animációs gyerekfilm. Mindenki kiválasztja, hogy melyik verzió tetszik neki a legjobban, nekem az I am Legend tetszett. Eddig egyszer, az előttünk álló héten talán még egyszer, attól függ, hogy Gatita mit mond.

DVD-ket majd' egy év után visszaszerezni nem különösebben nagy móka, főleg akkor, ha azt az egyetlen egyet nem kapod vissza, amire éppen szükséged lenne. Tudom, Murphy, meg minden, de akkor is! Ez arcátlanság a köbön. Az ember nyugodt szívvel kölcsönadja őket, majd vár. Aztán kijelenti a lánynak, hogy neki megvan a Get Rich or Die Tryin'. Erre a lány belelkesedik, hogy nézzük meg! Közvetlenül ezen felkiáltása közben jut az embernek az eszébe, hogy ezt bizony még valamikor a tavasz kezdetén kölcsönadta. De sebaj, beszélünk az emberrel, aztán majd jól visszaadja, mert nyilván vigyázott rájuk, már ki van készítve az asztalára, csak nem volt érkezése visszajuttatni őket. A mesékben... A valóságban még ötlete sincs, hogy hova lettek a lemezek, majd megkeresi. Ezt az ember egy hét után megunja, erélyesebben fellép, aminek mindjárt lesz eredménye. A DVD-k nincsenek nála, talán az ex-nél megtalálhatók. SMS írás, telefonálás, telefon szám megszerzés után kiderül, hogy nála vannak. Az eredeti filmek biztos, a nem éppen legális úton megszerzetteket nem találja. Ez sem tántorítja el hősünket, sebtiben belekorcsolyázik a gépkocsiba, elcsúszkál a hölgyhöz, majd nagyjából körülírja, hogy milyen lemezeket kellene még keresni. A partner szemében némi fényt vélünk felfedezni, beszalad, telnek a percek, majd megjelenik, a kezében, egy az előzőekben leírtakhoz nagyon hasonlatos tokkal, benne egy darab DVD-vel. Főhősünk a sírás határára kerül, mert csak a The Man c. remek akció-vígjáték figyel a fekete plasztik tokban. Utolsó reménysugárként egy gyenge kérés, hogy legyen kedves még egyszer szétnézni, ha megvan, azonnal telefonálni, robog érte. Már csak a lepényhal maradt...

A Hasznos linkek menüpont egy újabb linkkel bővült. Az oldalt SETH és Sinya barátom készíti, de ez a főoldalon olvasható is. Az érdeklődőknek közvetlen link, a kettőspont mögött lesz: X-Page. Ezen bővülés mellett Gatita blogja a második helyre lépett elő, és Arco Gatita névre keresztelődött át. Tessék látogatni!