Inkább a hó, mint a viharos szél. Kemény szavak ezek tőlem, de így van. A hó, ha kárt csinál, az elolvadásáig nem látja az ember, nyugodtan nézi, ahogy fehérlik az udvarban. És a macskát is bele lehet dobni. Ellenben a viharos erejű szél, megspékelve erős széllökésekkel azonnal lekapja a tetőről azt, ami rajta van. És ez nem a macska... Hála az égnek, nálunk csak a kúpcserepek kerültek kilövésre, a többi maradt a helyén. Holnap a károk rendbehozásra kerülnek, lesz újra kúp a tetőn. Jobb, mintha a seggében lenne az embernek.

A fogas mókuskerék újra kezdetét vette, immáron az utolsó félévben járunk, előttünk egy szakvizsga, egy szakmaival bővített angol közép C és egy 30 oldalas szakdolgozat. Az angol kicsit aggaszt, a többivel nem lesz gond, magyarul azért egész jól beszélek, így 20 év után. A szakdolgozatot csak el kell kezdeni, onnantól már írja magát. A szállodák honlapjairól pedig szép kis szösszenetet lehet összeállítani, mindenféle grafikonnal és statisztikával.

A diákmunka egy olyan dolog, amit eddig soha nem csináltam. Ellenben most bele fogok vágni. Illetve fogunk vágni Gatitával, merthogy közösen fogunk megjelenni egy velünk már ismertetett helyszínen papírok papírba való csomagolása végett. 450 HuF-ot fizetnek egy órára, napi négy órát kell lehúzni, nincs meghatározva heti minimális adag. Ezt nem is tudnánk teljesíteni, hiszen reggeltől késő délutánig iskolában vagyunk. Nem árt egy kevéske magánélet az embernek. De legalább péntekenként nincs óránk, akkor tudunk menni hosszabb ideig is, lesz pénze a diáknak.