A recept, különböző erre szakosodott oldalakon más néven is megtalálható, de ott konzerv ananászt használnak, mi frisset fogunk, ezért más a recept neve. A friss alatt természetesen nem a fáról frissiben leszedett gyümölcsöt értem, mert az éghajlatunk miatt viszonylag levés ananászfa áll a kertben, de a boltban kapható is megteszik, legalább nincs cukrozva. Kedvenc hentesünktől vegyünk egy kilogramm, csont nélküli rövid sertéskarajt.

Fontos, hogy egy darab legyen, az elején így lesz rá szükségünk. Fürdessük meg folyó víz alatt, a feleslegesnek vélt zsírt és kiálló részeket távolítsuk el róla egy erre a célra előkészített vágódeszkán. Minden oldalát alaposan sózzuk meg, majd egy megfelelő méretű edényben, forró olajon pirítsuk meg minden oldalát. Ha segíteni akarunk magunknak, akkor magas oldalfalút választunk, így az oldalait könnyebben tudjuk megpirítani. Mielőtt ebbe belekezdenénk pucoljuk meg az ananászt.

A haját egy laza, de határozott mozdulattal csapjuk le, így később, aki erre vevő, el is ültetheti, reménykedve abban, hogy gyökeret ereszt és elhozza az örök nyarat hozzánk. A többiek az aljával együtt dobják a kukába. A kérgét az almával ellentétben elég vastagon kell levágni róla, némileg időigényes munka, de pusztítani mindenki szeret, csak arra kell figyelni, hogy magunkban a lehető legkevesebb kárt tegyük. Miután a lehető legtisztábbra pucoltuk, vágjuk fel normális vastagságú szeletekre, melyeket egymásra polcolva tapasztalni fogjuk, hogy szépen szétcsúsznak, le az asztalról. Ne tegyük őket egymásra! A szeletek közepéből a kemény részt ügyes mozdulatokkal vágjuk ki, próbáljuk a vállunkat alacsonyan tartani, laza csuklóval használni a kést, nem kell ráfeszülni. Vállalkozó kedvű kukták megkóstolhatják a kivágott részt (kemény, ananász ízű, de nem jó), mások ezt is dobják ki.

A húshoz adjuk hozzá az első három rosszul sikerült ananászszeletből és három deci vízből készült turmixot (ú.n. hígított ananászlé), fedjük le és pároljuk szép lassan, alkalmanként forgassuk meg, locsoljuk a lével. Amikor elkészült, tegyük a közben letakarított vágódeszkára és vegyük kezelésbe  a megmaradt páclevet. Egy szelet ananászt aprítsunk fel nagyon apróra, öntsük a lábosba és adjuk hozzá a következőket: egy evőkanál mustár, csipetnyi őrölt szerecsendió és fehérbors. Az egészet gyorsan összefőzzük, állni hagyjuk.

A húst szeletekre vágjuk (ha szépen megpárolódott, akkor könnyű dolgunk lesz), a két végét külön tesszük, majd egy akkora tálba helyezzük, amiben a hússzeletek és a közéjük illesztett ananászkarikák pont végigérnek. Ez azért nagyon hasznos, mert nem borul fel, tálaláskor esztétikus látványt nyújt az asztalhoz ülőknek. Öntsük rá a főzetet, szép egyenletesen elosztva, reszeljünk rá egy kevés trappista sajtot, sütőben pirítsuk meg a tetejét. Amíg pirul, főzzünk mellé rizst, evőeszközökkel fogyasszuk el!

Jó étvágyat!

Hasznos tanácsok:

• Ne égessük oda a húst!
• Lassú tűzön pároljuk, ne égjen oda a páclé!
• A párolás sok időt vesz igénybe, közben takarítsuk ki a fürdőszobát. Vagy a nappalit.
• Magunk után folyamatosan mosogassunk, sok időt spórolunk ezzel.

(A képeken látható márkanevek (sajnos/szerencsére) nem szponzoroktól származnak.)