Soha!

Úgyis rábaszol. Persze legyen A-terved, de a K-terv tartalmazza a valóságot. A többi úgyis összedől, magába roskad, elporlad. A valóság csúnya, csúf és még fogyni is fogsz. Ennek többen lehet örülni is fognak, de ne tegyék, visszahízod és újra dagadt leszel.

Szomorú, de élet szar, a vége úgyis halál lesz. Van néhány éved, amikor jól érezheted magad, de azok elszaladnak, aztán arra eszmélsz, hogy a régi, boldog évekként emlékszel rájuk, pedig a legtöbb hétvége homályba vész. Aztán jön valami, Te csak nézed, lecsapsz, minden szép és bumm, vége, mintha sosem lett volna semmi, mintha csak egy álom lenne. Egy álom, amilyet talán évek óta nem láttál, amikor a helyén érezted a dolgokat, hajtottad az életet. Éltél. Lehetőségek mindenütt.

Hazugság. Csak szopattak. Megint.

Lehet élvezned kellene.