Személy szerint nem sok kínai ételt vagyok hajlandó megenni, mert vagy az állaguk (takony leves) vagy a színük bizonytalan, de szerencsére van néhány kivétel. Az egyik a szezámmagos-mézes csirkegolyó rizzsel, a másik a csípős szecsuáni, lehetőleg csirkéből. Előbbit házilag még nem próbáltam elkészíteni, a méz drága, nem pocsékolnám ilyen bohó dolgokra, egy jobb kínai büfében az ember 800 Ft körül úgyis annyit kap, amit meg sem bír enni. Szecsuáni mártást Ben bácsi gondozásában lehet kapni az összes boltban, így ma ezt fogjuk elkészíteni.
Miután bevásároltunk minden hozzávalót a megfelelő mennyiségben, készítsük elő magunkat és a konyhát a főzésre. A megfelelő mennyiség egyébként minden esetben +10%-ot jelent, mint ami a dobozra, esetünkben most az üvegre van írva. Javallot a konyhapultvizes szivaccsal való tisztára törlése, illetve az utcai viseletünk főzős viseletre való lecserélése. Azbeszt védőruhára nem lesz szükségünk, de ne is a fehér szmokingunkat vegyük fel, a 30 dkg csirkemellnek (+10%) már mindegy, hogyan nézünk ki. Ha ekkora mennyiséget vásároltunk, akkor a konyhai mérlegre szükségünk nem lesz, a húst folyó vízben megmossuk, a vágódeszkára helyezzük, majd egy éles, minél nagyobb pengéjű konyhakéssel csíkokra, kockára illetve egyéb térbeli alakzatokra vágjuk. A csomagoláson a csíkozást javasolják, de én nem szeretném a lelkes amatőr szakácsokat korlátok közé szorítani, merjünk kreatívak lenni a hús darabok alakjával!
Rizsből két főzőtasaknyi mennyiséget ajánlok, ennyivel bőven jóllakunk, a maradékból készíthetünk dizájn dombocskákat az asztalra. A sóval bánjunk merészen, magába fogja szívni, inkább legyen kicsit sós, mint sótlan, a csípős mellett úgy sem fogjuk érezni. Nagy lángon főzzük, bő vízben, a dobozon olvasható időnél ne tovább (+10%), különben egy nagy adag fehér masszát kapunk! Ügyesebb szakács palánták a hús aprítása előtt felrakják, így minden egyszerre fog elkészülni. A tasakokat forrásban lévő vízbe helyezzük, a főzési időt a berakástól mérjük!
A tetszőleges térbeli alakzatra aprított csirkemellet kevés olajon pirítsuk meg olyan tálban, ami a szószt is magába tudja fogadni. Hintsük meg kevés sóval és fehér borssal (így nem fog úgy kinézni, mintha belehamuztunk volna az edénybe), majd egy fakanállal kevergessük, nehogy odaégjen. Miután kiengedte a levét - ettől ne ijedjünk meg, természetes -, pároljuk benne. Ha elfőtt, a hús is kellően átsült, ráönthetjük a szószt. Az üveget érdemes előre kibontani, nehogy ekkor maradjunk alul a kinyílik-nem nyílik csatában. Az egészet összekeverjük, majd pár percig, néha megkeverve készre főzzük.
Amint megvan, elzárjuk a gázt/kikapcsoljuk a főzőlapot (ez utóbbit már hamarabb lekapcsolhatjuk, energia spórolás végett), leöntjük a rizsről a tűzforró vizet (közben javasolt hideget engedni a mosogatóba), párszor hideg vízzel átöblítjük, finom káromkodva és a kezünket kapkodva kibontjuk a műanyag csomagolást, majd egy tiszta és esztétikus tálba helyezzük a tartalmát. A második zacskóval megismételjük a műveletet.
Az asztalra az étkező személyek számával megegyező teríték helyezünk, majd elkurjantjuk magunkat, hogy az étel elkészült, az asztalhoz lehet fáradni.
