Aki ismer, az tudja, hogy milyen a viszonyom az elektronikus zenével: hallgassa és csinálja, akinek tetszik, de engem hagyjanak vele békén. Mondjuk akad néhány alkotás, amit szeretek, de azokhoz fűződik valamilyen emlékem. A másfél órás megamixet, DJ Idiótától nem lennék képek meghallgatni. Nekem a jó kis rock/metál vonulat tetszik, ott van valódi zene, nem csak húzogatni kell a gombokat, meg rángatni a kiálló biszbaszokat. Húzogatni egészen mást kell. Annyit még segítek, hogy az is kiáll valahonnan. De valamikor a csodás múlt hetünkön egy jó barátom megdobott egy Youtube linkkel, ahol egy esztétikailag erős kihívásokkal küzdő srác zenét csinál. Szintetizátorral. Vagy éppen kettővel.  Aztán a végén ad neki egy kis számítógépes támogatást és olyan zenéket csinál, aminek a címe az lesz, hogy Remix to a Remix. Eddig kettő CD-je került fel a világhálóra kapható a boltokban, mindkettőt érdemes beszerezni, meglepően jó. Nagyjából annyira, mint a Heavy Rain demója. Nálam már legalább három órája pörögnek és nem bírom megunni. Vidám, szomorú, lazulós, felpörgetős. Mindent tud.