Az előző hetemet végre sikerült a hatékonyság, sőt, HATÉKONYSÁG nevében eltölteni. Történt ugyanis, hogy bizonyos havi kiadások annyira megnőttek, hogy inkább megbasza megszabadultam az egésztől. Nagyon nem volt olcsó, legalább egy éve meg kellett volna tennem, de a saját pénztárcájából tanul az ember. Mellesleg az ügyintéző hölgy stílusa sem ragadott magával, miért nekem kell felírnom a kifizetendő összeget? Ha már nekem kell, akkor az miért nem kedvesen közli? Miért a fejével bök a ceruza és papír irányába? Egy Diákhitel-pontban miért középkorú, túlsminkelt nők ülnek? Fiatal, kedves, mosolygós, igényesen sminkelt lányokkal szeretnék beszélgetni, tőlük a sokszámjegyű összegek is másként hangzanak!

Majdnem ilyen volt az OTP fiókban, ahol a lakástakarékomat intéztem, csupán fél év lemaradással. De mindent sikerült megoldani, talán a két ügyintéző hölgy gombnyomkodása sem rontott el mindent, még egy évig gyűjtögetem a pengőket náluk, aztán majd állambácsi jól adja a kamatot én meg lakásra költöm. Ami nincs. Lottózni kell... De eltérek a tárgytól, bocsánat. Persze állami kamat nélkül is hozzájuthatok a pénzemhez, amit természetesen arra költök, amire jónak látom. Kurvákra!

Utolsó állomásom a számlaveztő bankomnál volt, ahol sikerült kifogni a leglassab ügyintéző hölgyet. Legalább szép sem volt. Már szinte felháborodott, hogy nem itthonról akarok utalni, netbankon keresztül, hanem a bankfiókból. Ahelyett, hogy örülne, tudja végezni a munkáját, egy olyan ember ül vele szembe, aki tudja, hogy mit akar, honnan akar utalni, hova akarja utalni, mit akar változtatni. Már abból probléma volt, hogy az aláírásom más lett, mint ki tudja hány évvel ezelőtt volt. Szerencsére elrontottam az újat is, X év múlva megint frissíteni kell. Aztán átállíttattam a levelezési címet, ami szintén problémát szült, mert láthatólag Lassú ügyintéző még sosem hallott pesti posatfiók címet, az irányítószám bediktálása nagyon erős szemöldökráncolást és hümmögést váltott ki szegényből, de sikerült begépelni, csak a postafiók számot mondtam rosszul.

Ez a postafiók szám máshol is megviccelt, külföldi rendélsnél írtam el a számot. Szerencsére  csomag nagyobb lesz, mint a postások rendelkezésére álló tér, csak nem gyűrnek be egy pulcsit oda! Ugye?

Hétvégén, hogy a hasznosság ne szakadjon meg, rengeteg szemetet kidobtunk a kuka mellé tettünk, letakarítottuk a teraszt és a lábedzést levezetendő felvittem a padlásra tíz doboznyi könyvet. Természetesen az utolsó volt a legjobban megrakva, így hatványozottabban nehéz volt. A terasz végre vállalhatóan néz ki, ha tényleg beköszönt a tavasz, egy asztal és székek kellenek rá, lehet kint reggelizni, fürödve a napsütésben. És a kutyanyálban... Az említett évaszak elérkeztével a kertet kell majd rendbeszedni kicsit, pár növény csereérett lett, metszeni kell és a hátul lévő kis bungallót is szét kell kapni, majd újra összerakni. A hűtő már benne, csak fel kell tölteni sörrel, indulhat az első sütés!

És mikor azt hittem, hogy majd a vasárnap a pihenésről fog szólni, akkor jött az ihletem, fúrjuk fel a polcokat, legyen már kész a szoba! Az lső két polc különösebb gond nélkül felpattant a helyére, jól is néznek ki, de az utlsó. Már az üvegpolcokkal is volt bajom, amikor is a fúró beesett a falba, különösebb ellenállás nélkül, de ott négyből csak egy lyuk volt ilyen. Egy önmagában is öt kilós polcnál azért nem szokás lazáskadni, pláne, ha a négyből három tiplit becsavart csavarral együtt húzol ki a falból. Szerencsére pont előző nap találtunk fél zacskó gipszet, beépítettük a tipliket, az onnen nem fog leesni soha. Legalábbis nagyon remélem, mert alatta alszom.