Amikor 2010 nyarán elkezdtem dolgozni, eleinte főtt kaján éltem. Ez elég gyorsan átváltott szendvicsezésbe, amit ritkán a plázában vásárolt hamburgerrel vagy gyros-szal vegyítettem. Amikor teljesen ráuntam a Nagyravágyó menüre, már a BigMac gondolatától is rosszul voltam, akkor maradtak a szendvicsek. Tápanyagban gazdag vizes zsemle (Match-ban horror áron vettem a tenyérnyit), lehetőleg a legolcsóbb felvágottal, amiben a csirke mellett különféle rágcsálók is találhatók, tömlős sajttal. Tápanyag és energia tartalma ennek az étrendnek nem sok volt, általában vacsorára itthon is szendvicset ettem. Persze lényegesen minőségibb alapanyagokból, de az akkor sem főtt étel, hiába edzettem mellette keményen, szedtem a vitamint és a fehérjét, nem igen haladtam előre a fejlődésben. Látszódott, hogy csinálok valamit a szabadidőmben a seggvakaráson kívül, de közel sem éreztem magam olyan jól, mint az elmúlt hónapokban.
Szeptember volt az a hónap, amikor megelégeltem a szendvicsen élést, váltottam. Amikor dolgozok, főtt ételt veszek a food courton, mellé édes vagy sós pékárut veszek a Tescóban, pár napja ezt még gyümölccsel toldottam meg. Megiszok közel két liter vizet naponta (ez most csak a munkaidőre vonatkozik), próbálom kerülni a gyenge minőségű ételeket és az alkohol fogyasztását is visszaszorítottam. Számomra is meglepő módon ez magától ment, úgy másfél hónapja nem kívánom sem a sört, sem semmi mást. Igen, szerintem is orvoshoz kellene fordulnom, ez így nem normális. A háttérben egyébként a telet sejtem, ilyen hidegben nem hiányzik a hideg ital. Tavasszal valószínűleg rendbe fogok jönni, de adományokat ettől függetlenül elfogadok, ha valaki így szeretné kifejezni aggodalmát.
De amiért ezt a sok érdektelen dolgot most leírtam, az azért van, mert e hét kedden, hirtelen vezérelt ötlettől újra szendvics napot tartottam. Reggeliztem (kukoricapehely kakaóban, körtével), úgy voltam vele, hogy öt zsemlével (rendesen megrakva) ki fogom bírni a napot, korábban is ment. Tévedtem, méghozzá nagyot. Az egy dolog, hogy a szokott időben (13 óra) megéheztem, de hogy két szendvics semmit sem ért, az meglepett. Mintha csak vizet ittam volna, kívántam a sült csirkemellet rizzsel vagy krumplipürével (sajnos nincs tört krumplijuk). Illetve bármilyen sült/grillezett húst körettel, ami meleg, frissen készült és tápláló. Ekkor gondolkoztam el azon, hogyan bírtam két évig csak szendvicsen élni, hogy nem haltam bele ebbe az életmódba, miközben alkoholt is sokkal sűrűbben ittam és ugyanennyit edzettem (csak az intenzitása nem volt ilyen magas, mint mostanában). Soha többet szendvics nap! Kivéve egy kirándulás alakalmával, de akkor prémium minőségű szendvicsek lesznek a táskában!
