Két hete esett és alig volt 20°C, most meg alig esik le 20°C-ra és mindenki sír, hogy meghalunk, itt a globális felmelegedés, mi lesz a polármacikkal?! Na meg a hollandokkal, bár velük valahogyan kevésbé foglalkoznak a zöldek... Szóval tombol a nyár már lassan három hete, számomra tökéletes, száraz meleg van, ilyenkor élek csak igazán. Malajziában biztosan meghalnék két nap alatt. Na nem azt mondom, hogy bánnám, ha csak 35°C lenne a napi csúcs, de inkább ez, mint az eső, nyálkás idő, felöltözött lányok. A betonrengetegben lényegesen rosszabb, de ha annak idején a Blahán túléltük ehhez nagyon hasonló időben a szórólapozást, ez a kis meleg, az árnyékba behúzódás lehetőségével már nem is olyan rossz. Az persze még jobb lenne, ha az ablakomon kinézve nem egy három szintes lakótelepi házat és egy parkolót, hanem egy hatalmas vízfelületet látnék, vagy legalább érezném a tenger felől fújó szél szagát, de még mindig jobb, mintha a másfél autónyi utca túloldalán lévő házat látnám egész nap. Most el is képzeltem magamat Miami Beachen, haverokkal, bikinis lányokkal és könnyű sörrel körülvéve egy pálmafa alatt, függőágyban. Mennyivel szebb lenne ott az élet!

A hőséghez visszatérve, állítólag már egy hete hőségriadó van, a városban vizet osztogatnak a szegény embereknek, hogy ne haljanak meg, kevesebbszer kelljen riasztani a mentőket, mert a großmutter pont délben akar átvágni a városon, hogy megvegye a napi betevőt. A másik lehetőség, hogy este nyolc után lepik el a várost, amikor nem sokkal van hűvösebb, de legalább át kell nekik adni a helyet a BKV-n. Ami 11+ munkával eltöltött óra után nem jó dolog. Nem is adom át a helyem. Sok helyen hamarabb (a legnagyobb melegben) hazaengedik a dolgozókat, így már két-három órával korábban bedugul az M7-es a Balaton felé. Na meg a Nullás is, ami mindennél jobb, hiszen onnan nincs menekvés.