Amikor hónapokkal ezelőtt rimánkodtam a nyárért, pontosan olyan időjárásra gondoltam, mint ami a napokban volt és lesz holnap is. Az utána lévő lehűlésről és esőről, most hallgatunk. Azt az egy apróságot felejtettem csupán el, hogy pár nap alatt a levegő még a szobámban is erősen fel tud emelkedni, hiába zárom az ablakokat nappalra, hiába vannak lent a redőnyök az utolsó pillanatig, átmelegszenek a falak, én meg izzadok, mint a ló a szántóföldön. Persze panaszkodni sem akarok, mert ezt akartam, megkaptam, de egy éjjeli zápor jól esne. Nem vihar, mert abban sokan félnek és a becsapó villám tönkreteheti az elektronikai berendezéseket, de annak örülnék, ha reggelre vizesek lennének az utak. Nappal maradjon az izzó forróság, a száraz meleg, mert az jó, az ember érzi, hogy él és a sör is ekkor esik a legjobban! Persze légkondival más lenne az élet, de az csak a kocsiban van. Ha már itt tartunk, az ülés szellőztetés is jöhetne az ágyamba, kellemesen körüláramlana a levegő, lágyan cirógatna. De szép is volna!