Kedden, borító cserélgetés közben rám tört a világvége hangulat. Hirtelen eszembe jutott, hogy minden szar, nem is vagyok elégedett azzal, amim most van, mindennek másképpen kellene lennie, stb. Pedig nincs is így, minden szép és jó. Na, azt nem bánnám, ha hirtelen megduplázódna a fizetésem... Aztán addig rágtam magamban ezt a témát, hogy pár órán belül el is múlt, hosszasabb bejegyzés sem kerekedett belőle, amiben esetlegesen kifejtem, hogy mi miért is szar.
Mindez nem lenne, ha folyamatosan lennének a boltban, lenne mit csinálni vagy lenne velem még valaki az üzletben, hogy ne magammal beszéljem a bolt takarítását és hasonlókat. Azt' csodálkoznak, hogy több nap meló után estére kicsit fura leszek!
Lényeg a lényeg, van ronda Puma cipőm. De legalább hosszú és a keskeny a lábamra, pedig 42-es. Amorf egy lábam van.