Ahogy írtam legutóbb, asszonykám kirepült a hétvégén az óvó anyai karok közül. Nehéz volt. Főleg, mert a kérés szerint üres lakás tele volt bútorral. Szám szerint hét darab szekrény, ebből három békebeli és három darab ágy foglalta el a nem nekik fenntartott helyet. Egy ágy kivételével mindent le kellett hordanunk az osztatlan közös tárolóba. A harmadikról. Hárman voltunk eme nemes feladatra, amiből csak egy ember lakik ott. Na nem a tárolóban, hanem a lakásban. Az ott lakók szerintem nem díjazzák, hogy tulajdonképpen tele pakoltuk a tárolót, de majd lerendezik a tulajjal, hogy hogy is van ez, nem az ott lakók dolga ez. Az egész szombat délutánunk a rohadt szekrényekre ment rá, amire ittunk is egy jó nagyot este, ünneplés fedősztorival. A hivatalos lakásavató valamikor másfél hét múlva várható, de részletes eligazítást még nem kaptam a rendezvényről. Annyit sejtek, hogy a megjelenés csak alkohollal, George Clooney-knak Martinivel. Mindezek megkoronázásaként vasárnap még egy hűtőt is felvittünk a harmadikra. Miután áthoztuk, kocsival, a szomszéd utcában lévő ház harmadik emeletéről. Nem volt őszinte a mosolyom.