Szuper dolog ebben a korán jött novemberben megfázni. Két szabad napom volt a hétvégi munka előtt, amit Aspirin komplex és NeoCitran ipari mennyiségű elfogyasztásával töltök. Ha valaki nem értené, ez nem jó dolog. Viszont a WET-ből összeszedtem öt trófeát, de még néhányat össze kellene. Csak lövésem sincsen, hogy hogyan lehet összeszedni annyi style pointot. Na mindegy, majd jövő héten.

A következő hétvégén, ami mindenkinek a fizetés utáni lesz, költöztetni fogok. Na nem azért, mert munkát váltok, hanem mert jó ember vagyok, segítek, ahol tudok. Na meg, ha az asszony költözik (kirepül a szülői házból), akkor a férfia embör csak ott van és segít emelni a nehéz tárgyakat. Vagy megmondja másoknak, hogy hova tegyék azokat... Erről jut eszembe, hogy már két éve élek életvitel szerűen hanyatló országunk abszolút nem virágzó fővárosában. Valójában meg már négy(!) hosszú éve töltöm itt a mindennapjaimat, járok iskolába, dolgozok, stb. Nem semmi! Még az sem kizárt, hogy szalad az idő. Szeretek itt élni, sokkal jobb hely, mint Kecskemét például. Azt az egy évet kifejezetten utáltam, pedig élveznem kellett volna, hiszen a főiskolás évek a legjobbak. Csak ez alól én kivétel vagyok, mert a kollégiumot utáltam és valahogy a szuper főiskolás lét sem jött be. Nem kizárt, hogy a B kategóriás, fiú kollégium is közre játszott ebben.

Szóval meg csúnyán meg vagyok fázva, folyik az orrom, tegnap kicsit fájt a torkom, Alföldnyi karikák vannak a szemeim alatt és a hajamat sem vágtam le. Viszont úgy tart, mintha Tafttal fújtam volna be. A hajamat és nem a megfázást, persze. Bár így jobban belegondolva, utóbbi is jól tart. Inkább levágom a hajamat, ahelyett, hogy hülyeségeket írogatok itt a világ szeme láttára.