Lassan három hete dolgozok kereskedelemben, szolgáltatok szolgáltatást a népeknek és egyre többször lepődök meg, hogy milyenek a magyarok. Ha bejönnek és felajánlom a segítségemet, elmondom az aktuális akciókat, ajánlok játékot vagy csak a közelben vagyok, általában a "csak nézelődök" választ kapom. Aztán eltelik egy perc és jön oda hozzám a k. vásárló, hogy erről és erről mit tudok, az xy játék milyen áron van, stb. Igaz, hogy minden rajta van az ára és az előbb ajánlottam fel a segítségemet... Ha próbálok ajánlani valamit, általában nem hallgatnak végig, legyintenek, félbeszakítják a mondatomat, mintha félnének attól, hogy egy beszélgetés már vásárlási kötelezettséggel jár! Erről pedig az jut eszembe, hogy egy előrendelést is át kell gondolniuk. Pedig ez aztán tényleg nem jár semmivel, még ők járnak jól, hiszen a megjelenés napján garantáltan megkapják a játékot, sokszor kedvezménnyel, esetleg ajándékkal. De nem, majd, ha megjelenik, akkor bejön és megveszi megvenné. Mert általában az előrendelések számából következtetik ki, hogy miből mennyit vesznek és melyik boltba mennyit szállítanak. Aztán meg sírnak, hogy miért nincs. Buta, buta emberek.
Ellenben a külföldiekkel nagyon jól el lehet beszélgetni. Persze csak angolul, néha magyar-angol keverék nyelven, ami még nem megy annyira jó, de így is többet kérdeznek és több információt lehet átadni, mint sok magyarnak. Egész végig kedvesek, fizetés után hangosanés udariasan köszönnek, ami jó érzés az embernek. Sokuk tényleg visszatér pár héten belül egy újabb játékért. Kivéve persze, ha turisták. Természetesen közöttük is akad olyan, amelyik belépéskor még csak köszönni sem tud, tulajdonképpen hangtalanul távozik, fizetéskor csak az öszeget nyújtja át, de ezek főleg gyerekek. Főleg a német gyerekek. A magyar fiatalok leglább köszönnek, még ha csak a nem létező bajszuk alatt is.#526 - Magyar virtus
Félreértés ne essék, sok magyarral el lehet beszélgetni, sokuk érti, hogy miért megyek oda hozzá, de sajnos ők vannak kevesebben. Emberek, tessék elfogadni egy eladó segítségét, nem a pénztárcát akarja ellopni, ill. minden áron kifosztani.
