Nem keveset rimánkodtam itt (is) azért, hogy beköszöntsön a gatyarohasztó hőség, de most kicsit kezd elég lenni belőle. Különösen az éjszakák a rosszak, mert a szúnyog invázió miatt az ablakom csak bukóra lehet nyitva, a levegő nem igen áramlik. A nappalok azért nem zavarnak, mert vagy dolgozok a légkondis üzletben, vagy víz mellett vagyok. Ritkább esetekben gondozom a kertet vagy bent vagyok a városban. Egészen szép lett egyébiránt a Kálvintól a Deákig a város, már csak a hányadék épületeket kellene renoválni. De nem is igazán az esték, hanem a hajnalok a rosszak. A felkelő Nap keményen süti az utcát, a járdát és az ablakomat, a meleg ömlik be, hat után aludni már nem tudok. Ez az alvás nevű okosság mostanában egyébként sem szokott menni, meglehetősen zaklatottak az álmai, esténként többször is felébredek. Ilyen eddig még nem volt velem. Valószínűleg az edzés hiánya okozza (igen, szinte mindent erre fogok), szerda délelőtt már semmi sem fog megakadályozni abban, hogy lemenjek a terembe és gyúrjak egy nagyot. Aztán jobb lesz a kis lelkemnek, már szinte szárnyalni fog. Ha már minden más rendben van körülöttem.