Végre olyan az időjárás, hogy az ember még a bőrét is le akarja húzni magáról. Ez jó. Mondjuk tizenegytől délután négyig járni a várost, már kevésbé lelkesítő, mert zöld felület nem sok akad, jobb, mintha mínusz 15 lenne. Nagykabátban, beöltözve járkálni, megérkezvén valahova, ott részlegesen levetkőzni, megmelegedni, majd dolgunk végeztével újra beöltözni és kimenni a zimankóba sokkal rosszabb, mint ez. Igaz, hogy izzad az ember, de egy gyors fürdéssel azonnal felfrissítheti önmagát, egy klimatizált helyiség üdítően hat, újult erővel vág neki a városnak újra. Egyedül az éhség az, ami mindent elronthat, de gyors éttermek ezrei várják a megéhezett utazókat. Nem bánnám, ha sosem múlna el!

Tegnap déltől máig volt egy kis áramkimaradásunk, aminek következménye a klaviatúra szétszedése és kitakarítása lett. Rengeteg retket távolítottam el belőle, tökéletesen össze is raktam, de a space sajnos elszaródott. Eddig egy finom pöccintésre reagált, a teljes felületén, de most akad, csak a közepén lehet benyomni, nagy erővel. Azóta szétszedtem újra, kiszedtem a billentyűt, de semmivel sem lett jobb. A legrosszabb az egészben, hogy nem tudom, miért csinálja ezt. Szomorúsággal tölt el.