Sikerült belépnem a túlpihentség állapotába. Egyszer már volt ilyen, akkor sem volt jó, most lesz az. Akinek még nem volt ilyenben része, annak röviden elmondom, hogy milyen is ez. Este nem bírsz elaludni, mert nem érzed magad álmosnak, ezért későig vagy fent. Ha végre elalszol, akkor összeálmodsz minden hülyeséget, minden zajnak és zörejnek hatása van az álmodra, majd reggel korán* kelsz, de érzed, hogy még aludnál, de nem bírsz. Ezért egy utálom a rohadt világot ábrázattal botorkálsz ki a mosdóba és konyhába. Persze a hűtőben semmi sem tetszik, inkább leülsz a TV vagy gép elé és nézel valamit, amitől szépen felébredsz. Megkajálsz és bepunnyadsz, ugyanott leszel, ahol a felkelés után voltál. Így érzek most. Hiába ettem meg az edzés előtti kajámat, semmi sem ösztönöz arra, hogy menjek és gyúrjak. A tojásokat félig oda is égettem, ami minden második sütésnél előfordul mostanában. Nem annyira ösztönző az életre.

Hogy kizökkenjek ebből, holnap be is megyek a főiskolára, hátha tanulok valami okosat az ott előadóktól, esetleg látok valamit a világban, amiről majd tudok mesélni az unokáimnak. Utazás közben legalább nem figyelek arra, hogy a holnapi lesz a hét leghidegebb és legesősebb napja, ami után nagyon komoly fellendülés lesz a hőmérséklet tekintetében. Így a ruhák is fogyatkoznak a lányokon, amitől egyre csak szebb lesz a világ!

Csütörtökön meg kellene nézni az Ironman 2-t, de egyedül utálok moziba menni.

* az ágyba kerüléshez képest.