A derűs időjárásra és fűnek ebből fakadó növési kényszerére való tekintettel nem olyan régen levágtam azt. Na nem az időjárást, hanem a füvet. Pár hossz levágása után különböző szomszédok jelentek meg az emeleti teraszokon, erősen figyelve meztelen, izmos felsőtestemet, ahogy megcsillan rajta a napfény. Belül biztosan röhögtek és megjegyezték egymás közt, hogy milyen szar lehet nyírni a füvet minden héten, gondozni a kertet, míg nekik semmi ilyen gondjuk nincs. A talaj egyenetlensége miatt egy pillanatra egyet értettem velük, aztán eszembe jutott az, hogy én mennyire fogok vigyorogni, amikor a kertben sütögetek, ők meg csorgatják a nyálukat a 2,5 m2-es teraszukon.