Óraállítás ide vagy oda, 11 órát aludtam. De úgy, mint akit agyoncsaptak szívlapáttal. Éjjel háromnegyed kettőkor bebújtam az ágyba és szinte azonnal elaludtam, mintha már nem tettem volna ilyen nemes cselekedetet jó ideje. Végre kipihenten ébredtem, nem volt fájdalmas a felkelés, egészen érdekessé vált a mai nap. Először nem értettem miért lehet, aztán söprögetés közben bevillant, hogy mi lehet a háttérben. Nyalószínűleg jelentős mennyiségű stressztől sikerült megszabadulnom a hétvége folyamán, ami könnyített a pici, érzékeny, törékeny lelkemen. A söprögetés, ezt jegyezzétek meg, okosít. Pedig annyira sok okom nem lenne rá, mert a kitűzött célt nem sikerült maradéktalanul végrehajtani, inkább volt kudarc, mint siker. Ehhez képest most sokkal jobban érzem magam, várom a javítás lehetőségét.

Illene levágni a füvet a birtokon, mert kezd susnyássá válni. Ez meg nem esztétikus, hiába van behúzva a függöny.