A héten egyszer azon kaptam magam, hogy közepesen intelligens fejjel bámulom a monitort TV-t. Mikor erre ráébredtem (kezdett elmosódni a világ és kiszáradni a kontaktlencsém), éppen a megnyitott MSN-t néztem, a a partnerek listájával. Ha már így elbambultam rá, átnéztem, hogy mégis milyen huligánok és huligörlök vannak ott, ki, kicsoda. Nem valódi meglepetésemre a nevek és e-mail címek többsége még ismerős sem volt, az előzmények megnyitása után jöttem rá, hogy mégis kiről lehet szó. Volt, akinél az előzmények a nagy semmit jelentették, volt akinél csak spam volt és volt olyan, akivel több, mint három éve nem beszéltem. Akkor is egyszer, de a listában benne van. Aztán áttekertem a másik listába és pontosan ugyanezt tapasztaltam, azzal a különbséggel, hogy ott a résztvevők vagy 20%-a már hónapok, esetleg évek óta nem volt bejelentkezve. Persze az is lehet, hogy csak elkerültük egymást, de amióta rengeteg a szabadidőm, általában be vagyok jelentkezve, látom a mozgásokat. Igen, gondoltam arra, hogy törölni kellene ezeket a listáról, mert csak foglalják a helyet, de rájöttem, hogy nincs értelme ezzel elbaszni az időt. Igen, az a négy gombnyomás időpocsékolás. Nem mellesleg (,hanem seggesleg, ha-ha-ha) bármikor jól jöhet egy régi ismerős.

Hasonló a helyzet az ország első számú közösségi portáljával, az Iwiw-vel is. (Az Index néhány hete jól lehúzta egyébként, de ezt csak így mellékesen jegyzem meg.)Ott egészen pontosan 425 ismerősöm van, melynek 95%-a valódi ember, a maradék valahogy nem az, de nem törölték őket a rendszerből. Az egyik pl. egy kutya... Ha most átnézném, legalább a 20%-áról nem tudnám név alapján, hogy kicsoda és honnan ismerem. Azaz honnan kellene ismernem.

Az ország második, de cukiságban első portálján, igen a myVIP az, 210 ismerősöm van. A nem-tudom-ki-az-anyád-vagy arány itt 30% lehet, ami már szinte röhejes. Teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mégis mi a picsának jelöltem vissza őket? Mert valahonnan, leginkább egy cigaretta füsttel és alkohollal elhomályosított estérő ismerős volt az arca. Na meg volt x+1 (x nagyobbegyenlő 0) közös ismerősünk, ami már szinte olyan, mintha ismernénk egymást. Nem hogy az utcán nem ismerném meg, de még akkor sem, ha oda jönne köszönni és beszélgetni velem. Ezt oldalt még utálom is, hiába vannak választható skinek, rengeteg reklám mindenhol, nem törlöm magam. Mert még jó lehet valamire! Nm mellesleg az adathalászoknak is kell csepegtetni valamit. Na nem mintha olyan sokat tudnának meg rólam. Hiszen telefonszám, pontos cím és hivatalos e-mail címem nincs megadva.

Aztán ott van még nekem a Facebook is, amire már legalább 300 millió légy rátévedt, így nekem is kell egy falat abból a szarból, hátha tényleg jó. Nem az, de valamiért megkedveltem. Sok dolgot testre lehet szabni, vannak South Park idézetek, lehet írni, képet és videót kirakni a másik falára, van ezerféle kvíz és tele tudom bombázni a PSN-es hülyeségeimmel. Ami főleg akkor mókás, ha minden begyűjtött trófea után szinkronizálok  szerverrel, így élő egyenes adásban lehet tudni, hogy mivel és hogyan játszok. A Prince of Persia lenne csak mókás! :D Viszont nem mindig tölt be, az ismerősök kezelése is elég fura (nem mindig tölt be, meghülyül és nem tölt), a szövegek fele félig magyar félig angol, nem mindig azt és úgy tölti be, amit és ahogyan akarok. De valamiért szeretem. És csak 92 ismerősöm van, akik talán megismernek az utcán, ha találkozunk. Az egyikük egy hete megtette, meg is lepődtem.

Tehát van nekem rengeteg ismerősöm (jöhetne The Big Bang Theory idézet, de nem fog), de csak kevés barátom. Ha meg kellene számolnom, hogy hány barátom van, azt hiszem 17 ujjamat fel lehetne áldozni, a maradék pontosan elég lenne erre a feladatra. A személyiségi jogok védelme miatt egyiket sem nevezném nevén, szerintem tudják. Vagy legalábbis sejtik. Közelebbi ismerősöm/fél barátom már több van, nem is kezdeném el számolni, mert a nagy hirtelenségben valakit biztosan kihagynék és az rosszul esne. Na nem neki, mert szintén nem nevezném meg, hanem nekem, hogy hogyan hagyhattam ki. De kb. öten lehetnek, ha kell tudnak segíteni, de nem ők az elsők, akikhez "futok", ha kell valami.

Hogy elégedett vagyok-e azzal, hogy kb. nyolc ember áll közel hozzám? Igen. A három barátot tényleg barátnak tekintem, ha nekik kell valami, segítek, ha nekem kell valami, segítenek, figyelek rájuk, tényleg érdekel, hogy mi történik velük. Ez persze igaz a félbarátok csoportra is, hiszen, ha valakit közel engedek magamhoz, akkor arról mindent megjegyzek és nem felejtek.

Önnek vannak barátai?