Ugyanazon a napon felkelni és lefeküdni aludni nem egészséges dolog. Azaz, a korán fekvés és a korán kelés nem embernek való. Főleg, ha hozzászokok, hogy három hónapon keresztül éjjel 1 körül feküdtem és délelőtt 9 körül keltem. Ehhez képest az 11 órai lefekvés és a hajnali 6 órai kelés vérlázító! Pedig szinte ugyanannyit alszok, csak a pici szervezetem nem ehhez a ritmushoz van szokva. Ezért nagyon fáj neki, hogy mikor kinézek az ablakon, még sötét van, de mire elindulok, már világos. Utálom a telet és az ehhez szorosan kapcsolódó időszámítást is, de már csak keveset kell aludni, hogy minden újra szép legyen.
Tegnap hirtelen felindulásból voltunk túrázni a Dunának a nyugati oldalán, ahol sok az agyagos talaj. Meg a régi szocialista szobor. A sáros agyag nem hiányzott, de szerencsére kaptunk szép kék cipővédőt, amit rá tudtunk húzni a faszu cipőnkre, hogy ne mocskoljuk össze. Kivéve a társaság hölgy tagját, mert Ő magassarkúban jött, ami az első lépésnél elsüllyedt, kiszakítva a csukavédőt. Így bokáig járt a trutyiban, de legalább jót röhögtünk rajta. Középhangosan. Többször.