Ahogy a hóhért fenyegetik a közmondásban. Ez történt velem tegnap, pedig a moderálás az én dolgom, én teszem helyre a népeket, törlöm az oda nem illő dolgokat. Most mégsem ez történt. Történt ugyanis, hogy este lelkesen olvasgattam a zinternetet, amikor is halvány mosoly terült szét gyönyörű arcomon. Amint végeztem az olvasással jobbra néztem (elsőre ment), és egy erős vigyor terült szét a fejemen. Valamint millió gondolat és elmélet, amiktől egészen jó kedvem lett, rám is ragadt egész sokáig, jó érzés volt. Már akkor is tudtam, hogy csak átmeneti a dolog, de az a fura érzés, kicsit talán bizsergés, még mindig bennem van. És tetszik. Mosolygásra ösztönöz. *mosolyog*