Új hónap, új félév, újabb utazgatások a város túlsó felére csak azért, hogy olvassak. Ha a könyv jó lesz (állítólag be fog indulni a történet), akkor nincs gond. Ha nem lesz jó, akkor be kell szereznem a karácsonyra kapott első két kötetét. Az biztosan jó lesz. Nem igen vágyom erre az egész iskola dologra, még ha fő is. Pláne, hogy most egyedül fogok menni, egyedül kell megküzdenem a tömeggel és az undorral. De az első órákra be kell menni, hiszen itt derülnek ki az okosságok, elvárások és az, hogy a későbbiekben milyen rendszerességgel leszek az előadások látogatója. Mert a gyakorlati órákra be kell járni, különben vehetem fel őket újra. Másrészt ezeken legalább tényleg történik valami, aminek talán van haszna. Nem úgy, mint a barokk körmondatokkal előadott Sajtótörténetnek. Na ezen tényleg nem lehetett jegyzetelni, annyira követhetetlen volt. Szerencsére kaptam felmentést. Ezeket is kell majd intézni erre a félévre, tehát valamelyik nap mehetek be az Atalantába, hogy adjanak tematikákat pár tárgyból. Amiket remélem elfogadnak, mert nem akarok, kisemeremmondanihogymennyit fizetni ezeknek a mocskoknak erre a félévre. Két tárgyfelmentéssel már sokkal szimpatikusabb összeget írna ki az etr. Ez egyébként iskoláról iskolára gagyibb,  használhatatlanabb és átláthatatlanabb. Pedig hozzáértők készítik, fejlesztik és még a diákok ötleteit is meghallgatják! Csak nem építik be őket.