Pénteken váratlanul kaptam munkát péntekre és szombatra. Két hét kihagyás után el is felejtettem, hogy mennyire buták és bunkók az emberek Rémisztő. A csodálatos új Danone krémdzságörtöt kóstoltattuk, ami mindenki ízlett, de az emberek 40%-a csak odajön, kérdés nélkül elveszi, majd elsétál a termékkel. Ránk se néz, csak gépiesen mozog. Aztán visszajön, mert nem tudja, hogy milyen ízekben kapható, elkezd érdeklődni. Akikkel a DolceGusto promóció alatt beszéltem, találkoztam, mind értelmes, magasan iskolázott lények voltak ezekhez képest. Ahogy ott, itt is akadtak kivételek, de alapvetően sokkal rosszabb egy sima kóstoltatás, mint egy termékbemutató. Ugyan nem kell annyit beszélni, volt vagy öt mondatunk, de ha nincs kint mind a három ízből az asztalon, mert mindenki odajön kétszer végigkóstolni az egészet, a gyerekek a lábak között rohannak, lekapják a pultról és már el is tűntek, akkor húzzák a szájukat, hogy várni kell. Néha elhajtottam volna őket melegebb éghajlatra...
A másik dolog, ami nem kicsit volt ebben a melóban, hogy mindig be kellett mászni a hűtőbe, ha elfogyott az asztalról a kóstoló anyag. Kb. 10 percenként tűnt el a felső testem az 5°C-os hidegben, majd tért vissza a kellemesebb időjárásra. Igazán jót tett az ízületeimnek és a hajamnak. Utóbbin vasárnapra vastagon állt a korpa...
(A fizetésem után most kezdek el telefonálgatni, mert nagyon szépen kezd keverődni az, ami a tápcsatornánk végén távozik.)
Péntek este elhatároztam magam, hogy ma lemegyek edzeni, jót fog tenni. Aztán rájöttem, hogy szerdán megyek anyajegy vizsgálatra (ennek van szép latin neve is, de nem tudom), ahol kiderülhet, hogy minditthaluuuuunk le kell szedni egyet, ami kiatt nem mehetnék edzeni egy darabig. Tekintve, hogy a hasamon van és gyanakszok rá. Meg nem is igazán szeretem a jelenlétét adoniszi felsőtestemen.Az életed történéseihez asszisztálni nem jó dolog.
