Kétezer-tíz!

El sem hiszem. Ha visszagondolok az elmúlt pár évre, csupán pár percnek tűnik, akkor még messzinek tűnt a 2010, nem is foglalkoztam vele. Eurónk sem lett. Eszméletlen, hogy milyen gyorsan elmegy az idő, ami messzinek tűnt, az már itt is van és szépen lassan múlik. Nem kicsit rémisztő. Főleg, ha az ember egyedül van és ráér ilyen dolgokkal törődni, eszébe jut a múlt, megijed. Nem így terveztem az év kezdését. Lassan jobb lesz, hiszen egy év hosszú, jön még ide boldogság nem kevés, lesz itt móka és kacagás tonna számra. Kivel?

Fura módon sok dolgot ugyanúgy látunk, tudjuk, hogy nem így kellett volna, de sajnos nem lehet mit tenni, hiszen hárman lettünk. Pedig megérné a küzdelmet. De talán jobb is így, kell a felnövés, a saját lábra állás, a komolyodás. Át kell látni mindent. Majd később. Talán.

Kellene az az időgép. Vagy a jó tündér. Aranyhal. A dzsinn.

Sajnálom.