Írni kellene, mert a gondolatok szétnyomják a fejemet, de nem merem. Félre érti, rosszul értelmezi, mást magyaráz bele, kiemel. Ahogy szokta. De írásban az ilyet nem is lehet megbeszélni, személyesen kell, alkohol társaságában, hogy oldja a hangulatot, tompítsa az agyad, hogy csak beszélj. Persze nem jön össze, így megpróbálom kiírni magamból, aminek a második mondat lesz a következménye, tehát kezdődik minden elölről. Ha bent tartom...

De legalább Szent este (kis- vagy nagybetű?) nem voltam egyedül, így nem történtek fura dolgok a könnycsatornáimmal. Mi lesz ebből? És mikor?

Annyira boldog lennék.