Vége. Pedig még élt bennem a remény, hiszen úgy éreztem, hogy van miért teperni, van miért küzdeni. De nincs. Kisétált az ajtón a bőrönddel és ott vége lett mindennek. Jól belegondolva már korábban is vége volt, vagyis véget kellett volna vetni neki, de nem akartam. Egyrészt önzőségből, másrészt azért, mert ha majd' két évig működik valami, de megromlik, akkor azt meg lehet csinálni. Éppen ezért próbáltam küzdeni, próbáltam javítani a javítani valón, de hiába. Már nem érdekelte, mást akart. És ez az, amit nem vettem észre. Vagy nem akartam észrevenni, már magam sem tudom. Azt hittem, hogy meg tudom oldani a problémákat, újra olyan lesz, mint régen, amilyennek lennie kell. De mindenhez két ember kell, és ha az egyik már nem akarja a dolgot, akkor a másik tehet bármit, úgyis hiába, csak magának lesz rosszabb később.
Így visszagondolva az elmúlt hónapokra, rengeteget hibáztam, sok dologról nem vettem tudomást, sok dolgot nem tettem meg, pedig szólt, hogy változtatni kellene. Aztán jött egy harmadik személy, aki egy mondattal levette a lábáról, elvarázsolta. Akkor lett vége mindennek. Akkor még megmenthettem volna mindent, most nem világvége hangulatban ülnék a szobában, érezném magam teljesen magányosnak, hanem itt szuszogna mellettem és én halkan püfölném a billentyűzetet, hogy perceken belül bebújjak mellé az ágyba, és együtt aludjuk az igazak álmát. De nem tettem semmi férfiasat, bezárkóztam és dacoltam. Hibáztam. Amivel azt értem el, hogy egyre messzebb sodortam magamtól, ástam a kapcsolatunk sírját.#404 - Vége
Aztán felébredtem, de már késő volt. Hiába jártam a kedvében, már nem engem akart, el akart innen menni, mást akart. Egy másik személyt, aki reményei szerint megadja neki mindazt, amit én nem adtam meg az elmúlt hónapokban. Hogy ebből mennyi valósult meg, azt az elmondásaiból tudom. Ezért reménykedtem, hol jobban, hol kevésbé. Volt reményem, de nem ilyen körülmények között. Nem úgy, hogy egy mondattal, egy telefonhívással beüti az utolsó szöget a kapcsolatunk koporsójába. Nem úgy, hogy azt mondja, hogy ez csak átmeneti, mert gondolkoznia kell. Ha meglesz az albérlet, akkor minden jó lesz. Ez mind csak parasztvakítás volt, de én elhittem.
Elengedem, pedig még mindig, mindennél jobban szeretem.
