Elöljáróban annyit, hogy ma hajnalban ettem életem talán eddigi legjobb gyrosát. Aztán lehet, hogy csak az éhség és a gyros utáni vágy éreztette ezt velem, de ez tényleg nagyon jó volt. Emellett a csípős öntet is csípős volt, fogyott mellé a sör rendesen.

Az EÜ kis könyvem hétfőn elkészül, de szerintem a doktor néni ma a bőrgyógyászaton simán belepecsételt volna bármit, annyira nem érdekelte a világ. Délre volt időpontom, oda is értem, majd 8 percet vártam az ajtó előtt, mert odabent nem volt beteg, de legalább a hölgyek hangosan vihorásztak. Örülök, hogy nekik ennyire mindegy. Majd behívtak, kérdezték, hogy mi a bajom, mondtam, hogy diákmunkához kell vizsgálat.

- Milyen cég?

- Lauritzen.

- Micsoda?

- Lauritzen. Ők adják a munkát.

- Nem a nevük, hanem milyen munka!

- (akkor talán ezt kellett volna kérdezni) Hostkodás, kóstoltatás, árufeltöltés, szórólapozás. Szóval minden. Ezért kell a vizsgálat.

- Jöjjön ide! Mutassa a kezét! *mutatom* Rendben. EÜ könyve itt van?

- Még nem vettem.

- Visszlát!

- Szép napot!

A párbeszéd közben, a "vizsgálat" közben a kedves asszisztens már kinyomtatta a "nem fertőző beteg" papírt, lepecsételte és odatolta a doktornőnek. Nem feszegettem tovább a dolgokat.

A buszon két 18 év körüli, de sokkal inkább az alatti srác beszélgetett:

- Drágább lesz a jegy.

- *vállrándítás*

- Négyszáz forinttal emelik!

- Leszarom, csak a cigi rát ne melejék.

- Azt is fogják.