Pénteken családostul lementünk a Balatonra, ha már itt a hosszú hétvége, az idő is jó és rajtam kívül idén senki sem volt strandolni. Jól megfontoltan korán indultunk, hátha beáll az M0-ás és az M7-es. Amint elértünk a Velencei-tóhoz, bemondták, hogy az M7-esen koccanás volt, lassul a forgalom, míg az M0-áson lassul a forgalom. Fél óra nagy idő. Az északi partra mentünk, mert az valamivel olcsóbb és az ember úszni is tud anélkül, hogy kilométereket gyalogolna. persze a déli partnak is megvannak a maga szépségei, igazi beach feelingje van, hogy ilyen szépen, magyarosan fejezzem ki magam. Korábban a Paskálon beszélgettünk, hogy hétvégén egy családnak jobban megéri lemenni a Balatonra, mint kijönni egy fővárosi strandra. Persze az okosok azonnal jöttek, hogy már nincsenek szabad strandok, ott is fizetni kell, nem keveset, nem is beszélve az üzemanyag költségről. Rájuk hagytam, de az is igaz, hogy már évszázadok teltek el azóta, mikor én a Balatonon voltam, csak úgy strandolni. A tavalyi nyaralásnál a kemping strandját használtuk, amiért plusz pénzt nem kellett fizetni.
Leértünk még pont a Nagy szökés nagy meleg előtt, így kényelmesen árnyékos helyen tudtunk helyet foglalni. De nem i ez az ami igazán érdekes, hanem az, hogy négyen, három kedvezményes jeggyel és egy teljes árúval 1300 Forintért mentünk be. Országunk gyönyörű, de eszméletlenül koszos fővárosának legolcsóbb strandjára is 1400 Forint a kedvezményes belépőjegy. Természetesen egy főnek. Egy négy tagú család, két gyerekkel és nem diákkal 1600+1600+1400+1400 Forintért, azaz 6000 magyar pénzért léphet be a strandra. Persze ezért kap zárható szekrényt, míg egy tóparti strandon ilyen nincs. Természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy épített, termál vizes strandon a vizet folyamatosan forgatni, szivattyúzni, tisztítani kell, míg a Balaton ezt megoldja magától, csupán a természetet igénybe véve.
A balatoni strandoláshoz hozzá jön még az üzemanyag költség is, ami az oda útra kb. 3000 Forint. Ha valaki a Balaton Budapesttől távolabbi vidékeire vágyik, annak több, de szétosztva még mindig nem olyan rossz üzlet ez.
Legjobban az ottani árakon lepődtem meg. 10dkg hekkért képesen voltak elkérni 290 Forintot (Paskálon 360), egy korsó hideg, ízletes Soproni 300 Forintba kerül (Paskálon 350 vagy több), a jégrém, fagyi árak hasonlóak, egy egész tekercs kürtős kalács 600 Forintba került, míg a sajtos-tejfölös-fokhagymás lángos 480 volt (Paskálon 500). A lángost csak kóstoltam, leginkább ehető volt, mint jó. (még mindig az Őrsön csinálják a világ legjobb lángosát) A sörön kívül más folyadékot nem vettünk, mert vittünk magunkkal vizet és valakinek vezetnie is kell. A 61 dkg-os hekk, egy korsó sörrel, kovászos uborkával és három szelet kenyérrel 2400 Forintba került. Abból a hekkből, ami egyébként kicsit sótlan volt, Gatitával ketten jól laktunk és ő még este is azt ette itthon.
Hazafelé szintén kb. 3000 pénz volt az üzemanyag, ami az odaúttal eddig a pesti belépő ára. A helyszínen elköltöttünk belépőstül még körülbelül 6000-et, ami összesen 12000 HuF. Fejenként 3000-re jön ki. Pest egy kurva Forinttal sem olcsóbb, inkább drágább és sokkal gusztustalanabb a levegő, egy forró napon egymás seggében napoznak az emberek, a vízfelület pedig korlátozott.
Megérte? Naná! Menjen Ön is a Balatonra a családjával, hiszen megéri.
Tegnap nem kaptam a 6 Forintos zsemléből a TESCO-ban.
