Nem akarom csúnyán mondani, de kibebaszott nagy forróság van emberek! Délelőtt elmentem a 200 méterre lévő boltba kenyérért meg vissza és leizzadtam. A Nap égette a bőrömet, pedig már eléggé hozzászoktam a napsütéshez. De legalább a sárgabarack lekváros kenyér finom volt kakaóval. Szerencsére ma ennél már csak melegebb lesz, olyan 37°C, ami a strandon azért kevesebb, mert a víz párolog, tehát hűt. Azért így sem deresedik a lábszőröm.

Tegnap nagy volt az izgalom a Paskálon, hiszen kivonult az ÁNTSZ némi ellenőrzésre, hátha találnak valamit és jól meg lehet büntetni a strandot. Találtak is, de ne szaladjunk ennyi előre az események folyásában. Megérkezésem után nem sokkal megtudtam, hogy délelőtt kint volt a főnökasszony és egy ellenőr. Tajtékoztak, mert a kukákban szemét volt. Először néztem, hogy ez mégis miért olyan nagy baj, pont ezért tartjuk őket, nem? Azonnal fény derült a rejtélyre, mert ez nyitáskor volt. Vállat vontam, majd megjegyeztem, hogy sötétedéskor, hivatalosan (muhahahahaa) 21:00-ig tartó munkaidővel nehéz mindent (szemétszedés, csikkek összeszedése, felmosás és takarítás az öltözőben és a két vizes blokkban) megcsinálnia két embernek. Azt is felhánytorgatták, hogy egy kukát nem vittünk hátra, így tele volt szeméttel reggel. Erre az volt a reakcióm, hogy a délelőttös HHH-k igazán hátravihetik, nem szakadnak bele, jó szokásuk szerint úgysem dolgoznak olyan keményen.

Némi vízipisztolyozás után úgy döntöttem, hogy szemetelek egy kicsit, nehogy megszóljanak, hogy nem dolgozok. Hátul hatalmas örömömre belefutottam az ismét feltűnő főnökasszonyba, aki hozta a juniszeksz, munkanadrágot. Elsőre örültem, hiszen fehér és egész kulturáltan néz ki, legalább nem a sajátomat izzadom tele és koszolom össze. Örömöm az anyagösszetétel megvizsgálása után úgy tűnt el, mint a bizonyos szamár abban a nyálkás, szürkés felhőben. 65% polyester, 35% pamut. Neizzaggyá' meg! De majd este bőröstől húzom le magamról, mit számít az! Persze azonnal fel kellett venni, amely örömömet "a mindjárt beszélünk egy kicsit, mert itt vagyok, tehát beszélnünk kell" kijelentés tovább, már-már isteni magaslatokba fokozta.

Felbukkant az ÁNTSZ. A strandot irányító hölgy, két másik, szemlátomást nem strandolni vágyó hölgy társaságában igyekezett a férfi mosdó irányába. Láttam, hogy valami nincs rendben, de igyekeztem megőrizni hidegvéremet. Kijelentették, hogy szeretnék megnézni, hogy odabent minden rendben van-e. Bementem kihajtani a férfiakat, nehogy a hölgyek olyat lássanak, amit nem akarnak. Persze  minden tök üres volt, de azért összekaptam a szétszórt kéztörlő darabokat, lehúztam a WC-ket sebtiben, majd behívtam őket.

- A tisztítószekerek el kell zárni, mert balesetveszélyesek! - szólott az ÁNTSZ

- Már szóltunk erről, ma meg lesz oldva - Paskál képviselő

- Mér'? Száguldoznak és balesetet okoznak?! - gondoltam én

Mással nem volt gondjuk, de azért a vizet fel kellett törölnöm, hogy lehessen fitogtatni, hogy ki is a főnök ott...

A főnökasszonnyal nem beszéltem, mert a műszakvezetőnk lerendezte a dolgokat. Valószínűleg felvilágosította, hogy ketten estére kicsit kevesek vagyunk, így kilencig, ha megszakadunk is, akkor sem végzünk. Megoldás: akkor tízig vagyunk, nem kilencig! Magam is nagy szemekkel néztem, de ha a vezetőség ezt mondja, akkor biztosan igazuk van, hiszen azért vezetők. (Parlament, valaki?)Ekkor bordázott agyam beindult és elkezdett normális megoldást keresni a kialakult helyzetre. Papucsban jött szembe. A nappalis csajok 9:30-ra érkeznek és 19:30-kor távoznak. Ezt módisítottam gyorsan, így 11-re jönnek és 21:00-kor távoznak, akkor vannak ott, amikor szükség van rájuk. Mindenkinek jobb így. Reggel tudnak aludni, nappal dolgozik, nem csak lézengenek a strandon, záráskor pedig segítenek, így mi is hamarabb végzünk, nem kell megszakadnunk. Persze a munkaidő tízig tart, de kifizetik, hiszen megkezdett óra. Ezt a parkolásnál ki kell fizetnem.

Ha a gyerek odaszarik a padra, akkor legyenek szívesek ne letakarni egy papírral a kupacot, hanem szólni az úszómestereknek, akik majd szólnak nekünk és feltakarítjuk. Akár diszkréten is. Ha meg az a baj, hogy szarik a gyerek, akkor dugjon parafadugót a seggébe, hogy benn tartsa! Az ilyen emberek önmagukat szülőnek nevezik. Én úgy rúgnám tarkón hátulról, hogy kiesik a kis szeme, pont bele a gyereke által odaszart kupacba!

Holnap jön a lehűlés.