A nyár tombol, az embereknek melegük van, a gyerekek a nagyszülőknél nyaralnak, Kedden a Paskálra fél áron lehet bejutni. Ezek az összetevők nem idéznek elő mást, mint háromezernél több látogatót a strandon, ami nem is olyan tágas. Főleg, hogy csak egy nagy medence van

Nagyjából délután kettőre értem oda, de még akkor is sor állt a kasszánál, mintha ingyen adnának valamit. Mint megtudtam, már 8:45-kor kinyitották a kasszákat, mert a sor a közeli, általam mérhetetlenül gyűlölt SPARig állt. Ez bő kétszáz métert jelent, ha valaki nem ismeri a környéket. Természetesen azonnal nem vetettem bele magamat a munkába, hiszen a délelőttösök még a helyszínen voltak, dolgozzanak ők, addig én eszek, átöltözök, váltok pár szót a kabinossal. Szóval lazulok. Persze fenntartva azt a látszatot, hogy felkészülök a napra és csinálok is valamit.

Erre a napra nem lehet felkészülni. A más napokon szokásos vendégszám ehhez képest unalmas teadélután egy angollal egy esős napon, ősszel. Tulajdonképpen folyamatosan ürítettük a kukákat, de azok perceken belül újra megteltek.

Állunk a nagy kukával a frissen kiürített kis kuka mellett, hogy folytassuk utunkat. Ekkor megjelenik egy nő, kezében a szeméttel és megáll mellettünk. Rá se néztünk, hiszen ott a nagy kuka, dobja bele, menjen tovább és kész, nem vagyunk kíváncsiak egymásra. De ekkor, barázdált agyának, eleddig rejtett zugából előbukkant egy kérdés, amire nem tudsz felkészülni, amire nem számítasz és aminek nincs értelme:

- Beledobhatom? - erősen néz a nagy kukára.

- bután nézünk rá - Igen. Köszönjük.

- Köszönöm.

Felmerült bennem, hogy ezt a választ adom neki: Nem! Csak mi dobhatunk bele szemetet, kérem várja meg, amíg a kis szemétgyűjtőt rendbe rakjuk!

A hátsó, "Illetéktelenek belépni tilos!" udvaron van két szép, jó büdös konténer. Az egyik már hétfőn tele volt, a másik csak majdnem, de ez elsőre nem látszott. Már hétfőn azt vártam, hogy mikor viszik el őket, mert a három kukánkból kettő tele volt, a gyors munkavégzéshez kel mind a három. Igaz, hogy csak egyet tudunk magunkkal vinni, de ha nagy a tömeg, nincs idő a zsákok kiszedésére, csak lerakjuk a kukát, visszük a kukát (klasszikus henger alakú fekete). Szóval egy kukával rohangáltunk, majd csináltam helyet a konténerben, ahova így befért két adag szemét. És ennyi. A következő körnél láttam, hogy a vendéglátósok (gy.k. büfések) már a konténerek mellé rakják a saját zsákjaikat, így én is így tettem. Ki tudja hányszor ezen a szép napon. A nap végére, ami hivatalosan 21:00-kor ért volna véget, kb. egy konténernyi szemét gyűlt össze, amik elegánsan árasztották magukból a bűzt. Remélem ma délután hűlt helyüket találom, mert ez így kurvára nem lesz jó.

Éppen mosom fel a zuhanyzók előtti teret, hogy a k. vendég ne essen seggre.

- WC merre?

- pislogok - Ott, a barna ajtó mögött találja uram.

Mondjuk én így tettem volna fel a kérdést: (Elnézést!) Meg tudná mondani, hogy merre találom a WC-t?