Nem is olyan régen írtam, akkor még némi remény élt a szememben és elmémben afelé, hogy ez a nap még lehet jó. Aztán ettem, ittam, elpakoltam magam után és besenderedtem a szobába, hogy összeállítsam a 120cm széles íróasztalomat, hogy haladjon a szoba. Ha már a könyves szekrényt az említett hibák miatt képtelen vagyok összerakni. Szépen kicsomagoltam a dobozt, ügyelve arra, hogy ne sérüljön meg az asztallap. Megnéztem az alját, sértetlen, minden csavarnak megvan a helye, ki sem kellene venni, mert ebben nincs már semmi, csak a négy láb kell hozzá, ha azokat szépen belecsavarom, akkor felállítom és berakom a helyére. Azért megemeltem, hátha mégsem fekete, hanem ződ. A megemelés után a fejem még akár zöld is lehetett, mert minden bizonnyal pakolás közben, vagy előtt sikerült valamit ráejteni, természetesen a sarkával az asztallapra, ami így betört. Ha sikerül az IKEÁ-ra fogni, mert van pár egyéb sérült elem is, akkor kicserélik, de ha nem, akkor vehetünk újat. Végül is csak 7500 HuF volt, nincs jelentősége, mai világunkban ez már nem is pénz.

Már csak 10 óra van a napból.