Épp egy mézes Negrót szedtem ki a tacskójából, hogy egy nagyon édes bejegyzést írjak ide. Finoman megragadtam a csomagolás két szélét, hogy lágyan kipenderítsem az ízletes cukorkát. Ekkor egy nem várt esemény történt! Valószínűleg a sok gyúrás az oka, de széttéptem a csomagolást. Persze lehet anyagfáradás is.

Ha már feljött a testépítés, beszéljünk kicsit a konditeremről. Három napi edzés után megállapíthatom, hogy ez nem a város legjobb terme. Nincs vele különösebb gond, mert tiszta és igényes, csak elég szűkös. Egymás arcába emeljük a francia rudat... Persze el lehet férni, a gépek is korrektek, bár rájuk férne egy felújítás. Leginkább egy új lábfeszítő gép kellene, mert a sok emelgetéstől nem egyenletes a mozgásunk. Ezenfelül rendes fekve nyomó padok is jöhetnének, mert ez a fajta megoldás nekem nagyon nem tetszik. Nem érzem magam biztonságban. Arról nem is beszélve, hogy milyen jól jönne egy negatív pad. Viszont van hasprés! Mikor megláttam, majdnem elkezdtem ujjongani. Aztán átgondoltam a dolgot. Mert ugye nagyon csúnya lenne, ha 25 kg-os súllyal csapnának agyon már az első edzésnapon.

Azóta már elfogadott tagja lettem a terem társadalmának. Vagy nem, mert még nem láttam minden arcot.

Alig 35 perc múlva megyek Örs vezér terére, hogy találkozzak Gatitával. Gyanús füzetátadás, majd még gyanúsabb mappa és áttetsző papírtartó bugyi/koton vásárlása következik. Este újra kell nyomtatnom néhány oldalt a nyári gyakorlat beszámolójából, mert apróbb hiba csúszott beléjük. Nagy szerencse, hogy ilyen rendes osztálytársaim vannak és szóltak a hibáról. Holnap ugyanis le kell adni az egészet, hogy azt majd valaki elolvassa.

Tudja valaki, hogy ki volt az az Örs vezér? Mert az eddig megkérdezettek 0%-a tudott értelmes választ adni.