Jajj Kedveskéim had meséljek a mai napomról!
Minden a legrosszabbal kezdődött, felkeltem. Rövid szenvedés után eljutottam a felkelés szintjére. Ekkor fel, s alá téblábolok a szobában és a lakás egyéb helyiségeiben. Célomat félúton elfelejtem, de nem esik le, így utamat folytatom. A helyszínre érve általában pár másodpercig gondolkodok, hogy miféle magasztos célból érkeztem oda, majd továbbállok. Percek múlva visszatérek, és megmosakszok. Ma reggel sem volt ez másként, némi késéssel elrajtoltam hőn szeretett iskolám irányába. Természetesen a trolibusz, merthogy így hívják azt a járművet, amivel járok, az orrom előtt hagyta el a kijelölt megállóhelyét. Mivel egy év alatt nem sikerült megjegyeznem, hogy milyen ütemben járnak a trolik, 131-es, 144-es buszok, így a többi sügérrel együtt várok. A Nap a mai napunkon szerencsére sütött, ez némi boldogságot nyújtott. Az út innen eseménytelen volt, de 5-7 percet így is tudtam késni.A galád új osztálytársak teljesen felborították az ülésrendünket, mert beülnek mindenhova, így a tavalyi helyemre kellett ülnöm. Nem mintha ezzel baj lenne, de azé' van az embernek helye, hogy ott üljön. Gatita az óra megkezdése után betoppant, cseppet sem éber tekintettel, majd egy random kiválasztott helyre ledobta magát. Ott dúlt-fúlt, majd szünetben kifejtette, hogy ez mennyire sz*r és gány. Együtt érzőn bólogattunk, majd tova haladtunk. Megpróbált meggyőzni arról, hogy nekem oda kel ülnöm mellé, de szívtelenségemnek köszönhetően ezt nem tettem meg. Ez egyébként a nap további részében többször a fejemhez lett vágva. Nem sírtam. :D Egyébként sem lett volna jó ötlet, ha mellé ülök, mert a tanító néni nagyon rosszul viseli, ha a diákok kommunikálnak az óráján. Azon az órán, ami a maga nemében szánalmas, a keddi gizdasági joghoz képest megint csak szánalmas. Nehéz így fenntartani az érdeklődést. Nem is nézünk rá érdeklően, csak jegyzetelünk. Néha kedvem volt felröhögni, de erről majd talán máskor.
Délután végre erőt vettem magamon, megnéztem az innen alig 20 percre található, a képek és a valóság alapján is igényes Zuglói Sport Centrumot. Talán már holnap befizetek egy hónapra. Pöttyet közelebb van, mint elmenni a Duna Plázába, megvárni a havert, majd edzeni. Na meg nagyon rá is érek, kora délután is tudok menni. Persze így nem mondhatom el, hogy a Duna Plázába járok gyúrni, mer' annyira trendi vagyok. Sport körökben úgyis jobban hangzik a sport centrum kifejezés, nagyobb elismertséggel jár.A szemlézésről visszajövet olyat láttam, amit még soha! Az elsőnél a gyönyörű visszaváltásra lettem figyelmes. Gyönyörű kék M6-os BMW fordult rá a Szugló utcára. Elindulásnál megcsikorogtak a gumijai, pedig nem keménykedett a pilótánk. Összeszaladt a könny a szemem sarkában. Pár perc elteltével SETH szerelmére lettem figyelmes. Pillanatokon belül felbukkant egy másik, ezüstben, dobozos kiszerelésben. Gyönyörű Navarák voltak. Nem hittem volna, hogy bármi felül tudja ezt múlni. Ám ekkor megjelent egy 5 és fél méter hosszú, hátul dupla kerekes Dodge RAM. Hófehér. Majdnem lepetéztem. A motorházteteje magasabban húzódott, mint a Navara platójának a széle. Amit le lehet hajtani hátra, hogy rá tudjunk pakolni. Sajnos a neve nem jut eszembe. A kabin kétszer akkora volt, mint a Navaráé. A Navara, ami egy nagy jármű, eltörpült mellette, mint A-osztály az X5 mellett! Szerelmes lettem.
