Egy hét. Összesen ennyi kellett ahhoz, hogy lekaparjam a nappalinak kinevezett helyiség összes falát és plafonját. Többnyire egyedül dolgoztam, kétszer segítettek, amivel körülbelül 4 órányi munkát nyertem. Azaz egy egész délutánt. Merthogy délutánonként mentem, 14:00-ra. És ott vakartam a cuki falat fél hatig. Természetesen a vasárnapot azt kihagytam, mert akkor nem dolgozik az ember, és éppen nem voltam a városban. Kedden pénzbehajtósat játszottunk, így azt a napot is kihagytam, tudtam pihenni. Igen jól esett.

A mögöttünk álló hétvégéről csak annyit említenék, hogy voltak érdekes pillanatai. Mindenki mindent olyan jól tudott, amikor arra szükség volt... De az élet már csak ilyen mókás dolog.

Olyan három cikket be kellene fejeznem, és írnom kéne valamit a Transformers-ről is. Pár gondolat már megfogalmazódott bennem, de le, még egyiket sem jegyeztem, itt tárolom őket zseniális elmémben.