Üdvözlök mindenkit a harmadfokú hőségriadó második napján! A szombat délutánomat és vasárnap délutánomat azzal töltöttem, hogy hazajöjjek és elutazzak Szigetszentmiklós világvárosba. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Az odaút viszonylag sokáig, másfél óráig tartott. De ebben egy TESCO látogatás és egy helyszín meg nem találás is benne van. Hiszen GPS (ejtsd: gépéess) híján egy ismeretlen városban durva nehéz megtalálni a medencés buli helyszínét. Főleg, ha a házigizda nem tudja, hogy mégis hol vagyok, pedig érthetően és választékosan elmondtam neki. Rövid beszélgetés után és zseniális tájékozódási képességemnek köszönhetően megtaláltam a helyszínt. Ahol volt medence. Vízzel és egyéb rovarokkal tele.

Ja igen. Osztálytársamnál voltam, hogy rég nem látott osztálytársaimat lássam. Az egyetlen gond az volt, hogy a körülbelül 30 főre lemorzsolódott létszámból szerénységemet is beleszámolva összesen négyen jelentünk meg. De őket legalább jól láttam, a többiek nem takarták el őket. De sebaj, majd szeptemberben, amikor már jelünk is lesz a padon!

A medencés buli megfelelően jól sikerült, találkoztam rengeteg ismeretlennel, de nem féltem tőlük. Csak a víztől. Amibe okos módon csak naplemente után hatoltam be, nagy fájdalmak közepette. Az első percek a fagyhalálba kerülés édes érzésével teltek el, majd felvettem a medence vizének hőmérsékletét. És jó volt. Viszont a matracok nagyon veszélyesek. Gyakorlat nélkül feljutni rájuk kifejezetten nehéz, még akkor is, ha az ember kap különféle tippeket a művelet végrehajtásához. Ha feljut rá, sem biztos, hogy rajta tud maradni. Mert veszélyesek! Én például nagy nehezen felmásztam egyre, hogy süsse a Hold a hátamat, majd felelőtlenül megjegyeztem, hogy a matracok nem veszélyesek. A mondat végén galád módon elkövetett hangsúlylevitel után egy kecses mozdulat keretében lecsúsztam róla, egyenesen bele a vízbe! Az egy személyre redukálódott (csupán a morál miatt) nézőseregemnek ez igen tetszett. Együttérzését heveny rekeszizomrángásokkal fejezte ki.

Később megkaptam a beígért, egy órás hátmasszázsomat. Ezen művelet közben a bulin megjelentek többsége disszidált, így tudtam visszamasszírozni (avagy remasszírozni, a kockák kedvéért). Állítólag zseniálisan csinálom, arany kezem van. Nem igen hiszem el, de legyen.

Hajnalban megpróbáltam négy lány társaságában egy szobában aludni. De "Malackaaaaaa" és "Én a Csé" mindent elrontott. :D

A hazaút már csak egy óra és húsz percet vett igénybe. Nem rekord, de jó szintidő.

További információk* Gatita blogjában.

* garanciát nem vállalok