A bőr olyannyira lekopott a jobb tenyeremről, hogy alig tudok PS2-zni! Ha erősen szorítom, és ilyen, a szorult helyzetekben elő szokott fordulni, akkor fáj. A kopás nem természetes, hanem munka okozta. Az elmúlt hat napban annyit lapátoltam, ástam, vakartam, hogy a finom bőröcském lekopott. Olyan három réteg mélyen. Kicsit egyébként most is fáj.

Történt ez azért, mert egyik ismerősünknek segítek a frissen vásárolt házát rendbe rakni. A ház jó nagy, a kert még nagyobb. Ergo rengeteg munka van. Belül történtek apróbb változások, a törmeléket ki kell lapátolni. A kertben vannak oszlopok, amik nem kellenek. Ezeket kiástam. A falról levakartam a tapétát. A főbb bőrkopást ezen munkafolyamatra rendszeresített és meglepő módon tapétavakarónak nevezett eszköz okozta. Mert ugye a nagy kaparásban megcsúszik az ember keze, beleütközve a vakaró szakszerszám végébe, amin már természetesen nincs gumivédő... Betonoztunk is, ha már lendületben vagyunk. Öröm emelgetni a 40 kilós kész beton zsákokat, hogy még készebb betont csináljunk belőle. Majd odébb cipelni, lapátolni, emelni, önteni, letenni, önteni cipelni, stb. Ezt egész délután. Igazán izgalmas volt. Este nagyon jól esett volna egy hátmasszázs, de senki nem akart rajtam segíteni. Szerencsére, azóta kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot, egy óra hátmasszázsra. Sebtében el is fogadtam. Természetesen némi ellenszolgáltatást kell nyújtanom, de egy kevés együtt nevetés megér egy masszázst!