A "találjunk nyárra megfelelő gyakorlati helyet" játékunk ma újabb állomásához érkezett. Vasárnap, köszönhetően a Városi napoknak, sétálgattunk egy kicsit imádott és tisztelt településünkön. Ezen erőfeszítő és némileg szokatlan cselekvés közepette, csak, hogy igazán egyszerű mondatokkal tűzdeljem tele mondandómat, fedezte fel Sinyo barátom az általam eddig nem ismert utazási irodát a szolgáltató házak aljában. Ennek én úgy megörültem, hogy kis híján a nyakába ugrottam. Nem az utazási irodának, hanem Sinyónak. De szerencsére vérmérsékletem közelít egy nyugvó gleccseréhez, így a látványos esemény elmaradt, csak simán örült a fejem. Sinyo meg is jegyezte, hogy ezentúl csak ezzel fog jönni. Erre egy frappáns válasszal lekenyereztem. Szinte szó szerint, mert ez a fennhéjazása, hogy nélküle még mindig a kis kuckómban sírnék, csak addig fog tartani, amíg meg nem hívom egy sörre. Természetesen bólintott.
Tegnap nem értem rá nem volt kedvem fájó fejjel, fáradtan, izadtan bemenni hozzájuk, így ma tettem ezt meg. Középbátran beléptem az ajtón, elsírtam, búm, s bánatom, majd vártam a reakciókat. Néhány általános kérdés megválaszolása után abban állapodtunk, hmajd jól megkérdezi a főnökét, hogy vesznek-e fel újabb gyakornokot nyárra. Mert már van ott csaj, aki július elejéig fog ott szolgálni, onnan élvezi a nyarat. Valószínűleg az utolsó egy vagy két hetében váltjuk majd egymást. Ő lesz délelőtt én meg délután. Vagy fordítva. Utána enyém a pálya, bűvölöm majd a gépet és okosodok utazási irodából. Minden bizonnyal cak délelőtt leszek, reggel 9-től délután egyig. Mert így jön ki a négy óra, ami bőven elég. Megmaad az egész délutánom, tudok menni edzeni.Ahova már nem mentem két és fél hete. Most pedig MSN-en nem sikerül elérni a megfelelő embert, akivel menni tudok, így izgulok. Talán feltelefonálom, hogy menjünk máááááááááááááá!!!
