Hat almás, azaz hatalmas fordulatot vett a nyári gyakorlatom helye és ideje és minősége. Ma kaptam az Iwiw-en egy rövid, ám annál áll leejtősebb üzenetet az iroda vezető csajtól. Nem idézném, csak összefoglalnám a lényeget. Egyrészt durvára örül, hogy megtalált a rendszerben (nagy kutatás lehetett), másrészt nagyon sajnálja, de a vezetőség úgy döntött, hogy nyárra nem vesznek fel gyakornokot.

Először pislogtam kettőt, majd felmerült bennem, hogy Vattafakk?! Múlt héten még majdnem a nyakamba ugrott, hogy milyen jó, hogy vagyok, meg megyek, és leszek, és ez dekurvajó! Most meg kirúgnak! Mindjárt összeomlok lelkileg. Asszem. De ezen még gondolkozok, mert általánosan nem vagyok egy világfájdalmas emberke, így talán felnőtt emberként fel tudom dolgozni a történteket. Azaz holnap berúgom az ajtót, visszakövetelem a papírjaimat, majd távozok. Esetleg elsírom magam a vevőtér közepén. Ez sem valószínű, mert legutóbb akkor sírhattam, amikor születésem után megvert z orvos. Nem akartam felsírni. Azt elkezdett lógatni és ütni. Nem értették meg, hogy egy csendes fiúgyermek vagyok...

Tehát kereshetek új helyet. Jó lesz. Igaz, van egy telefonszámom, amit esetleg felhasználhatok sötét terveim végrehajtásához.