Egész hétvégén azt hallgattam, hogy majd mától jön a tavasz, olyan jó idő lesz, hogy még a ruhánk is izzadni fog. A madarak kánonban fognak csiripelni, a mókusok boldogan ugrálnak fáról, fára a makkjaikkal, a fák elkezdenek zöldellni, az ég kék lesz, a fű pedig zöld. Ehhez képest a mókusok hozzáfagytak azokhoz a madarakhoz, amelyek hozzáfagytak a fákhoz. Az ég szürke, a fű pedig fehér. Ismétlem, ha nem értették volna tisztán, FEHÉR! Stílusosan szólva hófehér. Merthogy itt országunk fővárosában ma délelőtt szakadt a hó. Otthon reggel még minden jó volt, csak az eső esett. Mikor felértünk, itt is csak havazott, nem volt semmi komolyság. Bele is törődtem, mert eső az kell, és még mindig jobb, mint a hó. Amire így március előtt két nappal nagyon nincs szükségem. Múlt héten már nagyon boldog voltam, hogy nincs hó, meg is jegyeztem, hogy ez mennyire jó, remélem így marad. Nem maradt. Mikor megláttam az izgalmas földrajzóra közepén, hogy odakint szakad a hó, majdnem elfelejtettem nyelni. Legszívesebben felgyújtottam volna az egészet. Fővárosostul, épülő négyesmetróstul, mindenestül. Gyűlölöm az ilyen időjárást! De most már nem esik, csak olvad. A hét második felére, és a jövő hét elejére, 10°C körüli, egyre szárazabb időt jósoltak, az erre megfelelőnek tartott emberek és berendezések. Remélem igazuk lesz, és eljő a tavasz. Majd rövid időn belül a nyár, amikor tartósan 30°C fölötti lesz a hőmérséklet, minden szép lesz, és a lányok lengén öltözködnek.