Reggel késve ugyan, de felkeltem. A késés esetünkben azt fedi, hogy akkor keltem riadtam fel, mikor indulnom kellett volna az iskolába, hogy rohanás nélkül, nyugodt tempóval, a BKV utasszállító eszközeit igénybe véve beérjek szeretett iskolámba. Első dolgom, a környezet felmérése után, a redőny felhúzása volt. Ekkor azt hittem, hogy átkerültem Silent Hill-be. A másodikról alig láttam le az utcára. A szemben lévő, ami valójában a hátul lévő, de nekem az szemben van, panelt csak körvonalaiban láttam. Pontosabban sejtettem, mert az emlékeimben élt, hogy ott van egy csúnya nagy ház. Mert egy panel az távolról sem szép. Nemhogy közelről!

Alig 5 perc késéssel sikerült beesnem marketing-re. A tanár úr már javában tartotta az órát, mindenki derék módon jegyzetelt, csak én pakolásztam ráérősen. A következő 20 percben még többen is érkeztek. Vesztükre. Mert ilyen egy fárasztó, unalmas és monoton órát ritkán lehet találni. Alapvetően nem rossz az egész, mert a marketing jó, de ez az előadásmód... Az első másfél órát még egész fitten bírtam, figyeltem is, mint a kis angyal. De szünet után... Nyitott szemmel aludtam! Persze jegyzeteltem is, de nem sok dolog ragadt meg a második etapból. Csupán a 7P. Ami előtte 4P volt, de valamelyik okos amerikai marketingzseni kitalálta, hogy kell ide a hét, mert attól nekünk jobb lesz. Hogy milyen lesz, az majd a jövő héten derül ki, mert akkor fogjuk fogjuk megtárgyalni a P-ket.

Óra után sietve vissza a lakásba, hogy egyek, szóba került, hogy milyen volt az óra. Több obszcén kifejezés után megállapítottam, hogy olyan volt, mint a nyolcadik p. Röhögtünk egy erősebbet, majd Dávid (elnézést a személyeskedésért) megjegyezte, a p-ről asszociálva, hogy "picsaszar".