Még pénteken 13:00-kor véget ért az első éles tanítási hetem. Megismertem szinte az összes tanáromat. Azért szinte, mert vannak olyan tantárgyak, melyek csak később kapcsolódnak bele az órarendbe, most még nem tanuljuk őket. És ez jó. Aztán majd rossz lesz, mert tovább kell bent maradni az iskolában. Az idő előre haladtával, - hasítunk bele a télbe - ez nagyon rossz lesz. Reggel, mikor indulok, még majdnem sötét van. Délután, mikor visszaérek, már sötét van. Ekkor kajálok, közben nézem a TV-t és próbálok pihenni. Ha ezzel megvoltam, irány a konditerem, ami a város valamely pontján van. Jó lenne a XIV. kerületben járni, mert az helyben van, gyorsan elérek bárhova. De egyedül nem olyan jó, ismerőssel jobb lenne. Ilyen van is, de a város másik felében lakik (még). Tehát elmenni oda, elmenni kondiba, edzeni legalább egy órát, majd visszamenni. Hirtelen este nyolc óra van, megint eszek, kicsit pihengetek, majd megcsinálom az angol leckét, tanulok és lefekszek aludni. Következő nap már nem ez lesz, mert akkor nincs kondi, lehet pihenni. Sőt, novembertől minden más lesz, de nem szaladok ennyire előre. Majd idejében elmondok mindent.
 
Az előttünk álló héten valószínűleg boldog PSP tulaj leszek. Már csak arra várok, hogy a kinézett bolt kapjon PSP-t. Mert most nincs nekik, és arra az ímélemre (khmm...), amiben arról érdeklődtem, hogy mikor kapnak, nem voltak képesek válaszolni. Így kénytelen leszek őket felhívni, hogy haladjon az ügy. Mert most olyan, mint a Duke Nukem Forever (by menoh).