Hétfőn sikerült megint elkésnem az első óráról, pedig most elértem a buszt, nem szakadt a hó, nem bontották fel az utat. Csak egy 12 autóból álló baleset történt, ami miatt vissza kellett fordulnunk, új útvonalat keresni, majd beérni a városba. Valamiért nem sikerült időben teljesíteni a távot, pedig a sofőr nyomta neki rendesen.

Délután a városban mászkálva megint lecsapott ránk egy krisnás. Köszön, majd ránéz a haveromra: "Hello! Téged ismerlek, már találkoztunk." Pár másodperc múlva megpróbáltuk neki kifejteni, hogy nincs pénzünk, és egyébként sem akarunk adakozni, nincs miből. De mint kiderült, nekünk az nagyon jó lett volna ha adakozunk, mert adakozni jó, mert akkor nekünk jó lesz, tehát nekik is jó lesz. Főleg nekik lesz jó. De sikeresen leráztuk, hogy majd máskor adakozunk, amikor lesz pénzünk. Pénzünk nem lesz, ha lenne, akkor sem adnánk nekik.

Ekkor megfogattam, hogy legközelebb, ha megállít egy másik, azzal a szöveggel, hogy "Hello, én krisnás vagyok...", akkor megmondom neki, bunkó, paraszt módon, hogy nem akarok adakozni.