A kedd reggelem hasonlóan indult, mint a hétfőm. Csak most nem a buszt késtem le, hanem az orromból csepegett rendületlenül a vér, akárcsak tegnap. Akik most visszatekertek és méltatlankodnak, azoknak elmondanám, hogy tudom, hogy erről az előzőekben hallgattam. Tehát nem kéne beszóni! Hogy térjek vissza a napom kitárgyalásához? Még gondolkodék rajt', mert az iskolában oly sok érdekesség nem törpént. Összesen 90 percnyi Fizika gyakorlatom volt, ami legalább háromszor ennyinek érződött. Húsz perc után le akartam magam szúratni a padtársammal. De nem tette, annyira életunt volt. Vakarom mondani oly mértékben koncentrált a feladatokra, hogy nem tudott rám is figyelni. Ám egy kis örömhírről is be tudok számolni. Nagyrészt értettem az anyagot! Aki azt hiszi, hogy ez nem nagy dolog, az üljön be egy gyakorlatra, amikor odakint süt a Nap. Nem fogja érteni, hacsak nem fizikus.

Vége.