A maximális teljességgel és hivatalossággal ittlevő tavasz szerda reggelre eltűnt. Minden szürke volt és szemerkélt/esegetett az eső. De legalább nem volt hideg és csak egy cseppet lengedezett a szél. De nem fűztem sok reményt a napsütéshez.
Aztán Szervezés II. előadásunk volt, ahol szerencsére nem a jól megszokott asszociatív gondolkodású tantó bá’ jött be, hanem egyik kollégája, aki mostanában tartja a gyakorlatot. Végre értettük, hogy miről van szó, lehetett jegyzetelni, volt értelme az ottlétünknek, nem untuk szét a kis agyunkat. A szünetben leszaladtam a TO-ra, ahol sikerült magamhoz vennem a leckekönyvemet, hogy legkésőbb a hónap utolsó napján, szépen kitöltve leadjam.

Ám tévedtem az időjárással kapcsolatban. Délután egy óra magasságában feltűnt a napkorong az égbolton, az egybefüggő szürke felhőzet felbomlott, még kis borikák sem maradt, újra előkerült a már jól ismert, és unalomig ismételt, de megunhatatlan kék égbolt, felszáradtak a tócsák, minden szebb lett.

Este volt Született Feleségek, ami egyre jobb, egyre érdekesebb, egyre izgalmasabb, egyre többet röhögünk vagy gondolkozunk el rajta. Lassan oda, meg vissza leszek a sorozatért. Na meg Eva Longoriáért, aki kellemes teremtés. De nem miatta nézzük a sorozatot, hanem azért, mert jobb minden másnál, ami ilyenkor a TV-ben megy. Leszámítva a Rejtélyek városát péntekenként az RTL-en. De szerencsére a TV2 ráérzett ezekre a normális, sok díjat nyerős sorozatokra, mert elkezdték adni a Dr. House-t, ami igen jó! A doki stílusa és felfogása érdekes. Nem olyan, mint amit például a Vészhelyzetben megszoktunk. Nem törődik a betegekkel, nem tart velük személyes kapcsolatot, csak ha nincs más lehetőség, csak betegségeket lát, amiket le kell győzni. Ezenkívül elég bunkó mind a kollégáival, mind a betegeivel. És lehet érteni, hogy kinek mi a baja, nem bonyolódnak bele a szakszavakba.